Bodorkós Zsolt: Gutorfölde története (Zalai Kismonográfiák 8., Zalaegerszeg, 2004)

Káli Csaba–Molnár László: A közigazgatás története

horderejű változás 1970-ben következett be, amikor is Náprádfa elvesztette önállóságát és Gutorföldével való egyesítése után annak községrésze lett. Az 1990-es rendszerváltás után népszavazást kezdeményeztek Náprádfa különválására. A referendumot 1991. június 16-án tartották. A 258 szavazóképes náprádfaiból 182 nyilvánított véleményt, akik közül 110-en igennel szavaztak. A helyi rendelet szerint azonban csak akkor lett volna eredményes - és történhetett volna meg a leválás - a népszavazás, ha az összes választópolgár több mint ötven százaléka nyilvánít egységes véleményt. Mivel ez nem jött össze, így minden maradt a régiben. 9 A következő évben Rádiháza szeretett volna az önállóság útjára lépni. Itt is népszavazást kezdeményeztek, amelyet 1992. augusztus 9-re írtak ki. A 88 választójogosult közül 64-en szavaztak, és túlnyomó többségük, 52 fő a különválás mellett döntött. 10 Már a leendő új község határát is kijelölték, de a szétválás mégsem realizálódott. Egy település önigazgatásában a legfontosabb döntéshozó a képviselő­testület - amelyet többféleképpen is neveztek a század folyamán - melynek tagjait a falu választotta részben vagy egészben. 1945-ig élt Magyarországon az ún. virilizmus intézménye, amelynek következtében egy adott képviselő­testület tagjainak felét a legtöbb adót fizető polgárok alkották, és csak a másik felét választották, a meglehetősen szűkre szabott választójoggal ren­delkező helyi polgárok. A náprádfai harangláb 92

Next

/
Oldalképek
Tartalom