Bodorkós Zsolt: Gutorfölde története (Zalai Kismonográfiák 8., Zalaegerszeg, 2004)

Függelék

tek: ők sírtak .félek, hogy pedagógiai hibát követtem el, de nem tehettem másként, hacsak én nem veszek nekik irkát. Tudom, hogy holnap lesz irkájuk, de minő áron! Szüleik a legocsmányabb szavakkal szidnak engem gyermekeik előtt (már ez tapasztalatom) s így tán többet ártottam az ügynek, mint használtam, meg lévén csorbítva a tanítói tekintély, de az iskolában igazságosnak kell lenni! Aztán meg hiszem, hogy a gyermek ez esetben jobban a szülőt ítéli el, mintsem engem. — Ha lehet, majd kiviszem azt, hogy irkákat is az iskolai költséggel szerezzenek be, miként a tankönyvalap létesítése sikerült. " [1888] „April. 10. - Amióta tanító vagyok olyan eset még nem fordult elő iskolánkban, mint, ma: - hét után amint a tanítást megkezdendő, bemegyek a terembe, észreveszem, hogy a tanulók nagy része elfojtott, görcsös nevetést csinál. Feltűnik a dolog: végigvizsgálom magamat, vájjon nem-e énrajtam van valami nevetni való, azután erélyes szigorral kérdem: „Mit nevettek? " Mire legnagyobb fokú csodálkozásomra és megbotránkozásomra ily választ kapok: B. F és M. K. nagyon részegek, már B. F hányt is a pad alá. Perczekig gondolkodni sem birék. Aztán kérdem, hogy mikép? És megtudom, hogy egy kamasz gyerek (17 éves) elcsalta őket egy pálinka főzőbe ott leitatta őket. Iszonyú látvány! A két 9-10 éves gyerek totaliter holt részegen fetrengett előttem apádban. Felháborodásom óriási volt..... Hát íme, én szorgalommal oktatóm őket, az egészségtani ismeretekre: teljes jártassággal elmondja nekem mindenik (kérdésemre), hogy a szeszesital élvezése mily ártalmas, stb... és mégis ilyent kell tapasztalnom!! Mit tegyek? A többi gyermek mulatott rajta. Példálóztam. ... Szólék: „Ezeken a szerencsétleneken nem nevetni, sőt inkább szánakozni kell... stb. " S tudva (tapasztalva) azt, hogy e két gyermeknek a szülői is gondatlanok, itatják borral, pálinkával gyermekeiket is: beszéltem nekik a szülői kötelességről, a nevelésről is... Aztán két két gyerek által kivitettem mindenkiket, az udvarra, szüleikért pedig elküldék. Egyiknek az anyja el is jött s nagy szégyenkezés mellett, fia rondálkodását föltisztogatta, fiát hazavezetévén (az én kifakadásaim kíséretében), de a másik szülője azt izente: „ üsse pofon a mester! " — s érte nem jött. S azután én azt is haza vezettettem. - Minden esetre a leghibásabb itt az a kamasz! De hát azzal mit tehetek? Majd megkísérlem vagy az isk. szék, vagy a biró elé hivatni... De a két tanuló is hibás! - Hozzá még: el mertek iskolába jönni olyan állapotban! Mindenesetre megbüntetem őket... Ami kötelességem: azt teljesíteni fogom! Majd meglátom: lesz-e eredmény? " [1889] „Január 14. - Papom, Albert Miklós, ma a vízkeresztjárási alkalommal két ízben is tette azt a nyilatkozatot, hogy: ....a náprádfai iskola az ő jarájában a legelső, - igazi mintaiskola! " Még így szemtől-szembe ezt senkitől nem hallottam.... A nyilatkozat hatása reám mindenesetre - legalább is - vigasztaló, 193