Bodorkós Zsolt: Gutorfölde története (Zalai Kismonográfiák 8., Zalaegerszeg, 2004)

Molnár László: A település néprajza

Vizsgált falvainkban már a szalagtelkek domináltak a XIX. században is, amikor a lakóépület az utcára merőlegesen épült, ezt követték a telek hosszában a gazdasági épületek. Nem véletlen, hogy családi osztozkodásoknál keresztben tudták csak megosztani a telket. így érthető, hogy egy telken egymás mögött két, néhány esetben három család lakóháza is állt. Érdekes az a tény is, hogy nagy a nem fából épült épületek - lakóházak aránya az összeshez viszonyítva. Ennek oka abban is keresendő, hogy a falvak határában kevés volt az erdő. Gutorfölde birtokosai kisnemesek, az ő birtokaik is aprók voltak. A falu határa is kicsi volt, pl. a Magyarosi rész akkor még Ortaházához tartozott. 1728-ban ugyan azt írták Gutorföldéről, hogy: „tűzi és épületfájuk elegendő van", de ekkor összesen 16 család él a falu 9 házában. 1777-ben, a kilencpontos kérdőívre adott válaszokban ezt vallják: „Kimért erdőnk ugyan nincsen, de Földes és Uraink engedelmekbül, meg eddig magunk határában is mind épületre, mind tűzre való Fánk elegendő volt." Náprádfán hasonló a helyzet. Ugyancsak 1728-as adat: „Tűzifájuk, gerendának, deszkának, edénynek és más faeszköznek, valamint kisebb épületnek való saját szükségletükre elég van." Ellenpéldaként álljon itt, hogy a környező Eszterházy birtokhoz tartozó falvakban lakó jobbágyok saját lakóházuk felépítéséhez ingyen kaptak fát az uradalom erdeiből. Ezt az urbáriumban is rögzítették. Fenti megállapítás ugyanúgy érvényes a szőlőhegyi épületekre is. Ezekben a pincékben egy másik érdekes dolog is megfigyelhető, ami azonban már kicsit szociográfia is. Ezekhez a falvakhoz tartozó szőlőhegyeken előbb megindult a „modernizáció". Előbb kikerültek a szemeskályhák a szobákból és a főfás prések a présházakból. Ennek okát abban látjuk, hogy a lakosság jelentős része nem a mezőgazdaságban, hanem az iparban dolgozott. Viszonylag korán - a vasút jóvoltából - megindult az ingázás Zalaegerszegre, és helyben is volt ipar. Továbbá Gutorfölde vasútállomása volt az utolsó, ahova még az 1960-as évek elején is, határsáv-engedély nélkül szabadon lehetett utazni. Magyarul: munkájukért bért, azaz pénzt kaptak (amihez a mezőgazdaságból élők csak nehezen jutottak) így egyes használati tárgyaik helyett könnyebben vettek újat. Ennek ellenére a Balog hegyen az 1990-es évek közepéig megmaradt egy nagyon szépen faragott prés, melynek díszítettsége vetekedett a Balatonfelvidék díszes préseivel. Érdekessége volt továbbá, hogy melencéje és bábánja egyetlen hatalmas fatörzsből lett kifaragva. (Gutorfölde, Balog-hegy Kovács Endre Csertalakos pincéje.) Tárgyi néprajza kevéssé ismert. Náprádfa XVIII. században emlegetett fazekasaitól nem maradtak ránk emlékek. Nem volt híres szőttes készítésük, és nem voltak fafaragóik sem. 163