Bodorkós Zsolt: Gutorfölde története (Zalai Kismonográfiák 8., Zalaegerszeg, 2004)

Molnár László: A település néprajza

A település néprajza A falu - ez alatt Gutorföldét és Náprádfát együtt értjük - nevéből arra a következtetésre jutottunk, hogy magyar telepítésű faluról van szó, amely a gyepüvonal területéhez tartozott. így elképzelhető, hogy nem volt korábbi előzménye, de az is, hogy korábbi lakói elhagyták, így ha volt is, nem őrizte meg korábbi esetleges szláv nevét. Gutorfölde korai telepítésére utal temploma védőszentjének neve; Szent Miklós, amely keleti keresztény hatást mutat. A török által elpusztított középkori faluról nincsenek sem írott, sem tárgyi emlékeink. Ezek hiányában nem tudjuk milyen volt a településszerkezete, hol helyezkedett el a falu, csak feltételezhető, hogy a templom környékén. Ugyancsak feltételezés, hogy ennek a falunak a helyén épültek fel azok a házak, melyeket a XVIII. században „Füzes pusztának" hívtak, vagy ez a név korábbi településrész helyét őrizte meg számunkra. Régészeti kutatás hiányában csupán ezekre a feltevésekre vagyunk utalva. Azt is feltétezzük, hogy az 1715-ben, a Vas megyei Sidahegyről szökött három jobbágy magával hozta ottani kultúráját, hagyományait és szokásait. Ez minden bizonnyal itteni környezetük kialakítására is hatással volt. Mindkét falurész a Göcsej néprajzi tájegységhez tartozik. Szentmihályi Imre, a kiváló néprajzkutató ezeket jegyezte fel róluk kutatónaplójában 1955-ben, gyűjtőútja során: Náprádfa „Egyutcás, szalagtelkes utifalu. Pesty Frigyes közölte (1864) hagyomány szerint Bakon Balázs szállotta volna meg. Zsúptetős, boronafalu épületek, füstöskonyhás házak voltak egykor a faluban. 1955-ben még több régi, jórészt már kéményesre átalakított házat lehetett találni. Jellegzetes a faharangláb is. Nagyon szép özv. Salamon Jánosné kétosztatú, zsúptetős, keményfából faragott pajtája, mely 1967-ben a zalaegerszegi Göcseji Falumúzeumba lett áttelepítve. " Gutorfölde „ Utmenti, soros falu, téglalap alaprajzú épületekkel (1860. évi kataszteri térkép) 1912-ben néhány család költözött ide a Bácskából. A falunak azt a részét, ahol megtelepedtek, Bácskának nevezik. Az Iparos utcában pedig korábban főleg iparosok laktak. A korábban általános füstöskonykás házak az 1950-es években teljesen eltűntek. 1952-ben kettő, 1959-ben már csak egy füstöskonyhás ház volt a faluban. Míg 1945-ben Gutorföldén még 30 zsúppal fedett borona pajta volt, addig 160