Bodorkós Zsolt: Gutorfölde története (Zalai Kismonográfiák 8., Zalaegerszeg, 2004)

Káli Csaba–Molnár László: A közigazgatás története

A náprádfai közös tanács fennállásáig annak titkára Mókusz Lajos (19501959) és Tóth Gyuláné (1959-1963) voltak.

41 1986-ban lett vb-titkár Kovács Antalné dr. (Kertész Gyöngyi), aki utolsó vbtitkárból első körjegyző lett 1990-ben, amely tisztséget könyvünk megjelenése idején is betöltötte. A kilencvenes évek második felétől Gutorfölde közigazgatási, illetve térségi szerepe egyre inkább megerősödött. Jelezte ezt a Közép-Zala Kistérségi Társulás megalakulása, amelybe 11 település tartozik, Gutorfölde központtal. A mindenkori közigazgatási vezető, illetve a képviselő-testület munkáját a változó számú közigazgatási apparátus segítette. 1950 előtt a körjegyzőt segédjegyző, adóügyi jegyző, írnok és községi irodatiszt segítette. A háború idején egy országmozgósítási díjnoki állást is szerveztek. 1944-ben a következő személyek dolgoztak a körjegyzőségen Simonffy János körjegyző mellett: Káli Mihály díjnok, Büki István kisegítő munkaerő, Varga Ilona díjnok, Mátay Lenke kisegítő munkaerő. Rajtuk kívül önkormányzati alkalmazottnak számított még Dr. Lendvay István körorvos, Behojnik Pál községi tanító, Bálás Béla r. k. tanító, Pintér Ernő r. k. tanító és özv. Valentiny Miklósné r. k. tanítónő.

42 A körjegyző a háborús években folyamatosan panaszkodott a felsőbb hatóságai felé a behívások révén előállt irodai munkaerőhiány miatt, ráadásul a kevesebb emberrel a háborús időben lényegesen több feladatot kellett ellátni. A század második felében hat-hét fő látta el az adminisztratív teendőket. 1960-ban például a vb-elnök és titkár mellett két ügyintéző, egy adminisztrátor, és egy kisegítő munkaerő dolgozott a hivatalban.

43 1971-ben, az újjászervezett szakigazgatási szervben igazgatási és gazdasági csoportot szerveztek, előbbit Szenté Lajos vezette Peszleg Józsefné segítségével, utóbbi munkáját pedig Mihálka Kálmán irányította, beosztottjai Gódor Józsefné és Horváth Rozália voltak.

44 A kilencvenes években, a felszaporodott munka ellenére változatlanul hat ügyintéző dolgozott a körjegyzőség hivatalában.

45 Gutorfölde és Náprádfa - mint községek - vagyoni, költségvetési helyzete meglehetősen szerény volt a XX. század első felében. Gutorfölde tulajdonát egyedül a régi körjegyzőségi épület képezte, benne három lakrésszel, valamint 13 kh. szántó volt még a település birtokában. A gazdálkodási lehetőség minimális volt, a költségvetés egyensúlytalanságát rendszerint az ún. községi pótadóval hozták rendbe, amely különösen az első világháború utáni nehéz időkben a száz százalékot is meghaladta. Ez annyit jelentett, hogy a község lakosaira kivetett állami egyenes adókra, (földadó, házadó, általános kereseti adó, társulati adó) mint ma egyes helyi adók esetében, vetettek ki meghatározott százalékot, amely a helyi költségvetést volt hivatva megtámogatni. Csak a példa kedvéért és összehasonlításképpen érdemes bemutatni, hogy mennyi volt Gutorfölde és Náprádfa lakosainak állami 99