Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Szentgyörgyvár története 1850–1948 - Gazdálkodás

mányában megelőzték a magyar-erdélyi szürkemarhát (236 db).

259 A tejgazdálkodás a fajtaváltás következtében terjedt el, és igásállatként is megnőtt a tehenek jelentősége. Megemlítendő a méhészet: a századfordulón még csak 29 méhcsalád szerepel, 20 évvel később viszont már több mint 200, melyeket szalmakasban vagy kaptárakban tartanak, hasznuk a méz- és viasztermelés.

260 Az állatállomány 1895-ben: Szarvasmarha: 607 db, ebből bika, bikaborjú: 21 db Tehén, üsző: 247 db Ökör, tinó: 339 db Ló: 87 db Sertés: 714 db Juh: 735 db Baromfi: 1952 db Szamár: 2 db Méhcsalád: 29 db

261 Az 1862-es telekkönyvezés idején a szőlőhegyen megközelítőleg 180 birtok feküdt; szőlőskertek a hozzájuk kapcsolódó rétekkel és néhány szántófölddel. Az uradalom és a helybeliek kisebbségbe kerültek a szomszédos falubeli gazdákkal szemben, akik itt vásároltak szőlőt. 118-ukról maradtak meg az első jegyzőkönyvek, és a korábbi viszonyokhoz hasonlóan most is Sármellékről voltak a legtöbben, 41-en. Felsőpáhokot 18-an, Boldogasszonyfát és Zalavárt 14-14-en, Égenföldet 13-an képviselték, kevesebb alsópáhoki, köszvényesi, szentandrási gazda társaságában.

262 Az 1880-90-es évek filoxérajárványa előtt a birtokosok száma már meghaladta a 200-at, jórészt az Öreghegyről, és a szőlőterület is ekkor érte el a legnagyobb kiterjedést, 168 holddal.

263 A fíloxéra a termő szőlők arányát 1/3ára csökkentette, de hamar megkezdődött az amerikai fajtákkal való oltás és újratelepítés. 1915-re a fertőzött szőlőkből 7 hold maradt, ezeken még volt termés, a 31 holdnyi ép szőlő mellett pedig már 20 hold amerikai oltvány található. Ezt az 58 holdnyi területet kezelték fíloxéra ellen, szénkéneggel, és permetezték is, lévén a peronoszpóra, a lisztharmat elő-előfordult. Az azévi bormennyiség, 400 hektoliter fehér és 300 hektoliter siller (vörös) bor közepesnek minősült.

264 A rézgálic igénylése és kiadása a község közvetítésével történt. A század eleji mélypont után az I. világháborút követően folytatták az állomány felújítását, hozzá új, síksági területeket is igénybevettek. A szőlők talaját trágyázással gondozták, általánossá vált a karózás, a lugasos művelést is ismerték. Az 1930-as évek végén a hegyközségnek 129 tagja volt, változat96