Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)
Szentgyörgyvár története 1850–1948 - Birtokviszonyok
1835-ben vizes rét: 44 hold 1000 négyszögöl posványos berek: 448 hold 650 négyszögöl 1896-ban rét: 233 hold 714 négyszögöl fás és réti legelő: 224 hold 936 négyszögöl szántóföld: 35 hold Összesen: 493 hold 50 négyszögöl 189 Szentgyörgyvár története 1850-1948 Birtokviszonyok A jobbágyfelszabadítást az 1853. évi pátens véglegesítette, egyidejűleg szétválasztották a volt úrbéres, kárpótlás alá eső, és a szerződéses, zselléri birtokokat, utóbbiak megváltását az új tulajdonosokra hagyva. Széchenyi István betegsége miatt felesége, Crescence grófné intézett beadványokat a megyéhez, már 1851-től, közvetítője Fábián Pál járási főbíró volt. A község határában felmérték a jobbágyok által művelt úrbéres földeket, szőlőket és a közösen használt részeket. A családnak igazolnia kellett az 1849-51. évi adók rendes befizetését és az uralkodóhoz való hűségét is, az 1848-49-es időszakot illetően. 190 Az úrbéres állományból végül 16 5/8 jobbágytelek után fizetett a Széchenyieknek kárpótlást a bíróság: részben 249 ezüstforint 22 krajcárnyi készpénzben, előlegként, részben pedig kötvények formájában, melyek a kérdéses földek értékének 30 %-át jelentették. 191 Az 1830-as években megkezdett elkülönözésre most került sor a földesúri és a paraszti erdők, legelők között. A volt úrbéresek és a zsellérek egyaránt alakítottak közbirtokos társulatot, melyekhez kijelölték a határban rendelkezésre bocsátható területet. Ezekből a megszabott illetmény járt a tagoknak. A 30 holdas zsellérlegelőt és -erdőt említik legkorábban, a szőlők közé beékelve. 192 A szőlőhegyet nem minősítették úrbéri birtoknak, a gazdák leggyakrabban irtással vagy a földesúrral kötött szerződés alapján nyerték a telket, így saját erejükből kellett a megváltás összegét előteremteniük. Több évtizedig tartott a folyamat, 1862-ig a 180 szőlőtulajdonos közül még csak 12en váltották meg birtokukat, mellette fekvő szántójukkal együtt. 193 Aztán az 1868-as 29. törvénycikkben már anyagi kedvezményt biztosítottak a kötelezővé tett megváltáshoz. Az uradalom majorsága és saját kezelésű földjei megmaradtak, a zsellérek ál86
