Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Haász Gabriella: Szentgyörgyvár története 1676–1849-ig - A Zala szabályozása

nos és Laboda Ferenc július 29-én vonultak le más szántói járásbéli társaikkal együtt - összesen 250-en - a Drávához, őrködni, nemzetőri gyakorlatokon részt venni.

176 Amikor Jellasics horvát bán Magyarország ellen indult és csapataival átlépte a határt a Barcs-Légrád-Varasd-vonalon, szeptember 11-én, a nemzetőrség egy utolsó akcióval, a muraszerdahelyi híd felgyújtásával még el tudta érni, hogy az ellenség ne jusson át a megye É-ÉNy-i területeire. A nemzetőrök ezután kelet felé vonultak vissza, s szeptember 14-én érkeztek Szentgyörgyvárra. Parancsnokuk, Gyika Jenő őrnagy a Keszthelyen állomásozó Csány Lászlótól kapott utasítást a fegyverletételre. Ez másnap meg is történt: a Széchenyi-uradalom épületeiben elszállásolt nemzetőrök szakaszonként hordták össze fegyvereiket, s kapták meg felmentésüket.

177 Az ősz folyamán már az országgyűlés határozata alapján sorozták az újoncokat, szerte a megyében. November 12-én Söptey Ádám járási főszolgabíró jelentette az újoncozás addigi eredményeit az alispánnak. Összeírásában a Szentgyörgyvárra és Mándra együttesen kivetett hat főből három már megvolt, további hármat kellett tehát innen kiállítania.

178 Az újoncok Perczel Mór Muraközben táborozó honvédseregéhez csatlakoztak. Az 56. honvédzászlóalj tagja volt Bankó György földműves, s számon tartották a honvédek között Szappanos Mihályt, Szűcs Jánost, Papp Károlyt és Tamás Jánost mint helybelieket.

179 A Zala szabályozása A XIX. század elején a folyó menti falvak birtokosainak észrevételei a megyegyűléshez jelezték, hogy felsőbb irányítás lenne szükséges a Zala-berek használatával, a vizek állapotának javításával kapcsolatos feladatokhoz. 1829. júniusban Zalaapátiba sikerült összehívni a Zala-völgyi birtokosokat, s itt egyezség született a legfontosabb teendőkről. A szentgyörgyvári uradalmat az ügyész, Szabó János képviselte. A szabályozást Hídvégtől a Kehidával szomszédos Barátszigetig terjedő szakaszon tervezték. Az egyezség értelmében a földesuraknak érintett birtokaik arányában kell hozzájárulni a főcsatorna munkálataihoz, s feladatuk a karbantartás, a kisebb csatornák kiásatása is.

180 Hogy elkerüljék a romboló emberi beavatkozást, írásba foglalták a kender- és lenáztatás, rákfogó eszközök, gátak kihelyezésének tilalmát, a malomgátak felhúzását.

181 A terveket 1836 tavaszán mutatták be, megint Zalaapátiban. Ezen az egyezkedésen Széchenyi István uradalmi ügyészén, Horváth Györgyön kívül Martinkovics József tiszttartó és Szilágyi János kasznár is jelen volt. Miután 84