Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Szentgyörgyvár története 1850–1948 - A koalíciós időszak és a földreform

ti csoport működik, ennyiben tehát gazdaságilag is függetlenedett. Köszvényest végül nem kapták meg - Felsőpáhok része lett, azt pedig visszacsatolták Alsópáhokhoz. A jegyzőséggel kiteljesedett a falusi igazgatás, következő lépésben pedig egy új, nagyobb iskola építése merült fel.

398 A földműves-szövetkezetek a mezőgazdaság kollektív rendszerű továbbfejlesztését alapozták meg, egyesítve az egyéni és közös gazdálkodás elemeit. Mivel a földreform utómunkálatai és a kárpótlások elhúzódtak még 1945 után, az átmenet folyamatos volt, a kiosztott földek, rétek, legelők és kertek művelési rendjének megszilárdulásában. Sok idő azonban nem jutott az egyéni gazdálkodás kibontakozására: áldozatul esett a balratolódó központi hatalomnak és az új, szovjet mintájú agrárpolitikának. Az önkéntes és fokozatos szövetkezeti mozgalmat 1948 elejétől felgyorsították, s létrehozták az első termelőszövetkezeti csoportokat (tszcs), melyek megkapták a földműves-szövetkezetek gépeit, felszereléseit, vagyontárgyait. Felsőmándon 1948. március 1-én alakult meg a Szabadság TSZ, Szentgyörgyváron október 1-én a Vörös Csillag TSZ, mindkettő III. kategóriás.

399 Ez azt jelentette, hogy a tagokra széleskörű közös munkavégzés hárul, munkaegységek meghatározásával és arányos javadalmazással, a magángazdaság pedig a háztájira szorul vissza. Noha, mint láttuk, a kisbirtokosok küzdöttek a földosztásnál kialakult egyenlőtlen helyzettel, ez az intézkedés az előbbrejutást végképp derékba törte. Ennek megfelelően a belépés csekély mértékű volt, és a bevitt földek sem gyarapodtak. A falu földműves társadalma számára az önkényuralom kezdete a gazdasági kényszert és a válaszút elé állítást jelentette. Irodalom: Bakács István: Népességi és mezőgazdasági adatok a Széchényi család Somogy-Zala megyei birtokairól a XVIII-XIX. század fordulóján. Történeti Statisztikai Közlemények II. évf. (1958) 3-4. sz. 3-27. Balogh Lajos-Ördög Ferenc (szerk.): Zala megye földrajzi nevei. 2. kötet. A keszthelyi járás. Zalaegerszeg, 1986. (Zalai Gyűjtemény, 24.) Barsi József: Elemi tanügy a veszprémi k. egyházmegye területén 1864/5ben. Statisztikai és Nemzetgazdasági Közlemények II. évf. (1866) 44-63. Bártfai Szabó László: A sárvár-felsővidéki gróf Széchényi család története. 1. kötet. 1252-1732. Budapest, 1911. 2. kötet. 1733-1820. Budapest, 1913. Bártfai Szabó László: Gróf Széchenyi István és kortársai. Budapest, 1928. Békássy Jenő: Zala vármegye feltámadása Trianon után. Budapest, 1930. 116