Ruzsa Károly: Batyk története (Zalai Kismonográfiák 5., Zalaegerszeg, 1998)

III. fejezet: Batyk a török korban - Török pusztítások, sarcolások

csekély a korábban több száz aranyforintra értékelt Véged esetében, de ugyanez a helyzet Batyk viszonylatában is.

139 A törökök a Rezi-náhijét, ahova ez a két falu is tartozott 1563-66 között nem írták össze. Az 1570 körül készített defter szerint 21 falu tartozott ide, az 1582-es szerint azonban már csak 10 létezik a járásban, ezek között azonban sem Batyk sem Zalavég nem szerepel.

140 A magyar nemesek és a türjei prépostság mellett már török birtokosa is volt Batyknak. Az említett Mahmud bin Haul és Hüszein bin Ovejsz a fehérvári várban szolgált szpáhiként. Birtokukat halálukig vagy máshová vezénylésükig bírták. A szpáhik a török hadsereg lovas katonái voltak, ők a magyar nemesek török megfelelői, akik szolgálataikért birtokokat kaptak a szultántól. Ezekért további fegyveres szolgálattal tartoztak. A szpáhi a kapott birtokokat nem adhatta el, nem örökíthette az utódaira, sőt azokat a szultán bármely alkalommal visszavehette tőle vagy máshol adhatott újakat helyette. A tímárjavadalombirtok annyit jelentett, hogy a szpáhik ebből fedezték a megélhetésük és a felszerelésük a költségeit.

141 A törökök a nekik behódolt falvaktól kétféle adót szedtek. Az egyik a császár adója, a másik pedig a fentebb ismertetett, a földesúrnak járó adó. A császár adója a magyarok által szedett tizednek, a földesúr adója pedig a magyar kilencednek felelt meg. Annyi a különbség, hogy a törökök a termés vagy a vagyon tized részénél többet is beszedtek a falvak lakóitól. Mindezek mellett a törökök még különféle harácsnak nevezett adót is beszedtek az uralmuk alá tartozóktól.

142 Ezeket az adókat a törökök nem csak a meghódított területek lakóira rótták ki. Egy széles sávban az általuk még el nem foglalt, un. hódoltsági területek lakóit is adóztatták, így alakulhatott ki a kettős adóztatás rendszere. Ezeken a területeken a magyar és a török adószedők és földesurak egyaránt behajtották a járandóságot. A törökök az általuk kiszemelt falvak lakóit általában különböző fenyegetésekkel és támadásokkal kényszerítették rá, hogy adót fizessenek nekik. Ránk maradt egy török levél, amelyben a környékének falvait szólítják fel komoly fenyegetések közepette adózásra. Ezt a levelet az 1590-es években küldte a „vikedi, bagykai, bérvári, alsó és félsőtöref és még további 29 falubeli lakosoknak Ali fehérvári és palotai bég. A falvak lakóit Ali bég „az mi hatalmas császárunknak kik vagytok igaz fejhajtóf-nak nevezi. Ez annyit jelenthet, hogy a felsorolt 34 falu behódolt, azaz fejet hajtott a török előtt, vagy legalábbis a török a hódoltsághoz számítja őket. Levelében a bég annak okát kérdezi, hogy a falvak lakói honnan vették a bátorságot, hogy megtagadták az adó befizetését. Idézzünk néhány sort a leveléből: „A// legyen oka, hogy ... az mi császár adóját ide Fej érvárra bé nem hozatok? Vagy sok az vakmerőség tőletek, miért hogy nem gondoltok «arra», hogy az császár adó42