Ruzsa Károly: Batyk története (Zalai Kismonográfiák 5., Zalaegerszeg, 1998)

IV. fejezet: Batyk az újkorban - Határ és birtokperek

Egy már 1726-ban megkötött egyezség helyett 1745. június 17-én új egyezséget kötött a prépostság Szegedyvel, amely szerint az visszaadta a jogtalanul használt 60 hold irtásföldet és 10 szekérnyi kaszálót a rajta lévő épületekkel, a birkás majorral együtt.

244 1745-ben azonban újra csak vita támadt a falu határai miatt. Ekkor ugyanis Szegedy Ferenc, Zalabéri Horváth Zsigmond és Nádasdyné Márffy Anna végedi jobbágyai a falu déli határán kivágtak egy erdőrészt. A területet a türjei prépostság a batyki birtokához tartozónak vallotta, így először csak vitákra, majd pereskedésre került sor. (A prépostság a per előtt megpróbálta semlegesíteni Szegedy Ferencet, akivel már 1715 óta haragos viszonyban állt, mivel szomszédos volt az ötvösi és végedi birtokaival. Korábban a prépostság ellenében pert is veszített Szegedy, mert jogtalanul használta a csapói birtokot. A vesztett per utáni szerződésben ígéretet tett, hogy amennyiben a prépostság valamint Batyk és Véged lakói között a földek használata miatt a jövőben vita támadna, abba nem fog beavatkozni.) Miután Szegedy Ferencet aki ekkor Zala vármegyei alispán volt - a prépostság így semlegesítette, pert kezdeményezett a végedi jobbágyok ellen, arra hivatkozva, hogy a kivágott erdőrész az ő birtokukhoz tartozott. A per részeként 1748-ban tanúkihallgatást végeztek arra vonatkozóan, hogy kinek a birtoka a vitatott terület. A meghallgatott tanúk szinte egyöntetűen azt vallották, hogy az erdő a végedi uraságok birtokában van, akiktől a végedi jobbágyok bérlik. A tanúk között volt Pehem Jakab, Batthyány Zsigmond 60 éves jobbágya, aki már 30 éve lakik Batykon és Bakics Farkas, Szegedy Ferenc 50 éves jobbágya, aki gyermekkora óta lakik Batykon. A tanúként meghallgatott Szegedy Ferenc is ezt vallotta: „azt tapasztaltam, hogy a kurucz háborúk előtt és utána is Végednek a határa dél felül egy fönt álló Veniez fára megyén, amelynek az egyik ága le is törött, onnénd pedig egyenest napkeletnek, Bakics Farkas batyki házának irányába megyén". A tanúk bizonyították, hogy ezen a határon belül a falu régi birtokosai mindig békességben bírták Végedet, ezért a bíróság a vitatott erdőt Végedhez tartozónak ítélte.

245 1756-ban még mindig történtek vitára okot adó dolgok Csapó körül, ebben az évben ugyanis újra Batykon vizsgálódtak, mert megint csak a végediek foglaltak el itt területeket. A kihallgatott tanúk szerint Csapó határát Végedtől az Orbán útja választja el, amely a régi batyki puszta malomgátnál kezdődik és átmegy a Kánya patakig, egy háromágú Tölgyfáig és a patak partján álló Vénic Szilfáig. Csapót a Zala folyó, a Kánya patak, a Batyki kertek mellett lefolyó patak és az Orbán útja határolja. Az Orbán útjáig a batykiak szedhették a makkot zsákszára, de ez a végedieknek nem volt megengedve. Kiderült az is, hogy Takács Pál hallotta, hogy Novak Farkas vármegyei esküdt a zalabéri templom előtt a miséről kijövőket bíztatta, hogy men73