Ruzsa Károly: Batyk története (Zalai Kismonográfiák 5., Zalaegerszeg, 1998)
Az egyház története
Batykon van Temető is, aim körül vagyon árkolva és elég nagy. Van itt egy fakereszt is, de a megfeszített Üdvözítő képe nélkül. A temetkezés sorban, válogatás nélkül történik, de egyedül csak a katolikusok temetkeznek ide. Nem mindig volt súrlódásmentes azonban a batyki hívek és a zalabéri plébános kapcsolata. A fenti vizitáció után vita támadt, mert a plébános a járandóságát ezüstpénzben szedte be tőlük. 1838. június 22-én a vármegyei közgyűlés is tárgyalt erről a kérdésről, az a döntés született, hogy Batyk lakói kérése alapján eltiltják Szalay István plébánost attól, hogy a járandóságát ezüstben szedje. 1839. március 11-én tárgyaltak Szalay plébános fellebbezése ügyében, amit korábbi döntésük ellen tett, de elutasították a keresetet. Augusztus 5-én Batyk panasza alapján azonban újra tárgyaltak az ügyről, kérik Szalay Istvánt eltiltani, hogy járandóságát és fizetését tőlük ezüst pénzben kérje. Szeptember 14-én a megyegyűlés a panaszt megvizsgálva azt Szmodis János veszprémi püspöki helytartónak utalták át. 376 A vallásos falubeliek időnként adományokat tettek az egyház számára. Az 1840. május 18-án Batykon Tóth János a zalabéri plébániára hagyta 120 Ft kamatát örökös misékre. Tóth Jánosnak az aranyadi hegyben volt egy darab szőlője Szegedy Ferenc uraság területén - szomszédai a batyki Kígyós István és Perom László valamint a szentpéteri Bokkán János voltak - amelyet még az első felesége életében szerzett, ezért a tőle származó leányaira Juliannára és Teréziára hagyja 120 forint értékben, aminek a kamata fejében évente 7 Ft 12 krajcárt fizessenek a zalabéri plébánosnak, aki ezért Zalabérben egy öreg misét és egy kismisét, Batykon pedig két öreg misét fog szolgáltatni érte és feleségéért Perom Katalinért. A hagyatéklevelet Vincze András és Varga József, mint hegybéli esküdtek és Bolla István batyki jegyző hitelesítette. 377 1891-ben Széli János zalabéri plébános a panaszai között sorolja, hogy pénz és a képviselőtestület hozzájárulása hiányában nem tudta tűz ellen biztosítani a batyki és a végedi templomot. Az újabb felszólításra a végediek hozzájárultak, a batykiak nem. 1891. február 17-én Széli János jelezte a helyzetet a püspökének, akivel vitában állt a zalabéri plébánia jövedelmei tekintetében. Idézet a leveléből: alázattal jelentem: hogy Batyk fiók községben a templom tűzkár ellen nincs biztosítva. A templomnak ipartőkéje 144 forint 26 krajcár, ennek 7% kamatja 10 forint 10 krajcár, a templom csöngettyűből 3—4 Ft öszszes jövedelme, tehát 13-14 Ft, mely összeg a templom szükségleteinek a fedezésére is alig hogy elégséges. A községet többször fölszólítottam a biztosításra, de sikere nem lett." Válaszul a püspök azt írta, hogy szólítsa fel a falut még egyszer, meg is tett, de nemleges volt a válasz. Erre a püspökség válasza az volt: „Ha elfog égni a templom, segedelemre ne számítsanak." 3 ™ 133
