Ruzsa Károly: Batyk története (Zalai Kismonográfiák 5., Zalaegerszeg, 1998)
II. fejezet: Batyk középkori története - Birtokügyek a 13–14. században
folyó mellett feküdt, mindenképp Batykról van szó. Azt nem tudjuk azonban, hogy az említett Guke mester hogyan jutott az itteni birtokához. A Varsányi családról annyit lehet tudni, hogy a 14. század elején nagyobb vagyont gyűjtöttek össze különböző birtokok révén, de a század végére eltűnnek a történelem színpadáról, talán kihalt a család. 1343-ban valamilyen tulajdonjogi vita lehetett a fürjei prépostság bafyki birtokrésze körül, valamelyik Tűrje nemzetségbeli család esetlegesen megkérdőjelezhette az adománylevél hitelességét. Április 24-én kelt oklevelében ugyanis a veszprémi káptalan bizonyítja, hogy megjelent előtte János a türjei Szűz Mária monostor szerzetese és bemutatta a káptalan 1251-ben a régi pecsétje alatt kibocsátott oklevelét, kérve annak átírását. Miután a káptalan levéltárában előkeresték az oklevél szövegét, azt János prépost részére a káptalan új pecsétje alatt átírták. 40 Mivel a veszprémi káptalan hitelesnek találta és megújította az Ákos özvegye által tett adományról szóló oklevelet, ezért valószínűleg nem lett birtokper az ügyből. A 14. század végén nagy birtokper folyt a Tűrje nemzetségből származó Szentgróti család és a Béry család leányági leszánnazottai között, A század 70-es éveire ugyanis férfiágon kihalt a Béry család. 137l-re csak két leány van életben, Béry János fia Miklós leánya Margit, aki Kecskédi Gáspár fiának Lászlónak felesége, valamint Béri István ismeretlen nevű leánya, aki Dnigeth János volt nádor fiának Miklós pohárnokmesternek felesége. Az akkori jogviszonyok és az „ősiség''' törvénye szerint a leányok a családi vagyont nem örökölhették, csak negyed részére, az úgynevezett Jeánynegyedré" tarthattak igényt. Ezt a leánynegyedet általában pénzben vagy értéktárgyakban adták ki az örökösöknek, nehogy a család ősi birtoka felaprózódjon. Ha több leány volt egy családban, akkor is csak a birtokok egy negyede járt nekik, amit felosztottak közöttük. Az 1351-ben megerősített ősiség törvénye szerint a férfiágon kihalt család vagyonának a közeli (felmenő vagy oldalági) rokonokra, vagy ezek hiányában királyra kellett szállnia. Az öröklési rendet abban az esetben lehetett csak megváltoztatni, ha a király az utolsó férfi családtag leányát vagy leányait ,fiúsítottd\ Ez a fiúsítás annyit jelentett, hogy a leányt jogilag férfi örökössé nyilvánította a király, ilyen módon apja ősi birtokaiban teljes jogű örökössé tette. Nem tartozott azonban az ősiség törvényének hatálya alá az apa által pénzen vásárolt birtok, ami felett szabadon rendelkezhetett. 4 ' Mivel a Béry család utolsó nő tagjai közül az egyik nagyon magas rangú, a királyi udvarban bárói méltóságot viselő férjet kapott, ezért szinte természetes, hogy I. (Nagy) Lajos király Drugeth Miklós pohárnokmester feleségét fiúsította, ezáltal biztosította a vagyont számára. Ezt megirigyelve 1371. április 9-én Kecskédi Gáspár fia Miklós is megjelent I. Lajos király előtt, hogy az ő feleségét Béry Margitot is fiúsítsa atyja birtokaiban. Kecskédi 14
