Ruzsa Károly: Batyk története (Zalai Kismonográfiák 5., Zalaegerszeg, 1998)

IV. fejezet: Batyk az újkorban - A jobbágyok élete a 18. század közepén

bágyok bevallása szerint a bögötei földesuraktól és a türjei prépostságtól béreltek legelőt, amiért az egész falu robottal szolgált a bérbeadónak.

25

' 1767-ig nem volt olyan egységes, országos rendszer, ami minden jobbágyra és földesúrra érvényes lett volna. Minden faluban más volt a jobbágyok kötelezettsége, de ugyan ez volt a helyzet egy falun belül is. A földesurak mást és mást követeltek jobbágyaiktól a földhasználatért, gyakran nagy különbségek voltak az ugyanabban a faluban lakó két jobbágy között, függően attól ki volt a földesura. Ha a jobbágy túl nagynak érezte a terheket, akkor esetleg átment egy másik földesúrhoz, aki kevesebb szolgálatot követelt. Ezt azonban csak a szabadmenetelűek tehették meg, mert az örökös jobbágyok röghöz kötöttek voltak, számukra tiltották a szabad költözést. A 18. század közepére a földesurak jelentősen megnövelték saját kezelésű birtokaikat - az úgynevezett majorságokat - amit továbbra is a robottal műveltettek meg. Mivel nagymértékben növekedett a robot, ez fokozta a jobbágyok terheit is. 1766-ra a növekvő jobbágyterhek miatt a Zala völgye falvaiban a jobbágyok sorra megtagadták az úrbéri szolgáltatásokat. Zalabéren egy Nagy István nevű jobbágy nyílt ellenállásra bíztatta az elégedetlenkedőket. Zala megye 1766. január 12-én katonasággal fogatta el Nagy Istvánt, amikor a fogollyal elvonultak Egerszeg irányába, a környező falvakban félreverték a harangokat és Zalaistvándon „ötszáz parasztember vasve/Iákkal, durundokkal, fejszékkel és hosszúfába csinált hegyes vasakkaF várta őket. A katonaság, hogy az öszszecsapást elkerülje, Nagyot szabadon engedte. A felfegyverkezett tömeg Szepetk határában letáborozott, ahol a néhány hét múlva kivezényelt császári katonaság békésen feloszlatta a paraszttábort.

258 A lezajlott több napig tartó lázadásban a környékről sok jobbágy vett részt, közöttük bizonyára batykiak is voltak. 80