Ruzsa Károly: Batyk története (Zalai Kismonográfiák 5., Zalaegerszeg, 1998)

IV. fejezet: Batyk az újkorban - A jobbágyok élete a 18. század közepén

Dömötör Györgytől és Lisztes Mihálytól hallott Jak is öreg emberek voltának". 1735-ben Novak Farkas és Ferenc, Kiss Lázár és Ernyes Pál özvegye tiltakoztak a vasvári káptalan előtt, mert ahogy értésükre jutott, Zalabéri Horváth Ferenc özvegye és gyermekei bizonyos birtokrészeket, többek közt Batyk faluban meg szeretnének venni a Bokros családtól. Tiltakoznak az elidegenítés ellen, mert a birtokok a Bokros család után örökös jogon őket illetik.

254 A Zalabéri Horváth család még 1748 decembere előtt meg is osztozott a birtokain, mert ekkor Zalabérben tartottak vizsgálatot, hogy Horváth Ferenc és Ányos Krisztina fiának Zsigmondnak az osztozkodás után Batykon és Végeden hány ház jobbágy és napszámos jutott.

255 Bognár György elmondta, hogy Batykon két ház zsellér jutott Horváth Zsigmondnak, ő maga és testvére András. Házhelyeikhez 10 hold szántó és 3 szekérre való rét tartozik. Azelőtt gyalog szolgáltak robotot, de az osztály után az urak engedelmével irtásokat tettek, mindketten 3-3 hold földet. Ebben az uraság vonós marhákkal segítette őket, azóta két-két ökörrel, kívánság szerint szolgálnak. Az úrnak jövedelme makkból vagy fűből nincsen és Kocsmája sincsen Batykon. Van ellenben egy sereg juha a faluban. Az osztály után a saját földjeit felosztva 3-3 holdat adott a napszámos zselléreknek, Sigárti Jánosnak, Moiszán Mátyásnak. Bognár Mátyás és Ádámnak, ezért 20-20 napot szolgálnak a házhelyeik fejében egy évben. A zsellérek a földhöz maguk irtottak rétet, mindenki 2-2 szekérre valót. A jobbágyok élete a 18. század közepén Amint láttuk már a korábbiakban is, a jobbágyok életét a földesuraikkal fenntartott viszony nagyban meghatározta. Az a lelek és a rajta lévő ház, amelyben a jobbágy lakott, nem a saját tulajdona volt, hanem földesuráé. Tőle a jobbágy csak bérelte a hozzá tartozó földekkel együtt. A jobbágy szinte csak a saját munkaerejével és szerszámaival rendelkezett, minden más az úré volt. A földbirtokosnak járó bérlet és szolgálat minden földesúr esetében más és más volt. Általában írásban, úgynevezett urbáriumban szabályozták a jobbágyoktól járó különböző szolgáltatásokat, fizetéseket és az ingyenmunkát, azaz a robotot. Ilyen urbáriumok már a 16-17. században is léteztek, de igazán általánossá csak a 18. században váltak, addig szóbeli egyezségek szabályozták a földesúr-jobbágy közötti viszonyt. Az 1720 körül betelepülő jobbágyok a batyki földesuraktól kaptak egyegy házhelyet szántóföldekkel együtt, amit használatba vehettek. A régi házak erre az időre már összedőltek, a telkek egy részét benőtte az erdő, de a betelepülők és a földesurak még mindig emlékeztek utolsó tulajdonosaik ne78