Ruzsa Károly: Batyk története (Zalai Kismonográfiák 5., Zalaegerszeg, 1998)
IV. fejezet: Batyk az újkorban - Határ és birtokperek
a közösség a 20. századra a német nemzetiséghez liasonloan lecsökkent. Az itt maradtak közül a holocaust áldozataivá vált a környékbeli zsidóság nagy részével együtt a Keszler család is 1944-ben. A cigány a harmadik nemzetiség a német és a zsidó után, amely előfordult a faluban. Az ő létszámukat nagyon nehéz megbecsülni, mivel vándor életet folytattak, ezért szinte semmilyen összeírásban sem szerepelnek. A jelenlétükre utalhat azonban a 18. századi urbáriumban előforduló „Czigányok szeri" vagy „Cigányok alatf helynév. Az adóösszeírásokban a 18. század utolsó harmadában 1775-85 között találunk „új polgár" megjelölésű cigányokat, akik rendesen művelhették a földeiket és adóztak a termés után. A 19. századból nincsen adatunk batyki cigányokról. Határ- és birtokperek Batyk és a szomszédos falvak egyaránt elpusztultak a török időkben, ezáltal rövidebb-hosszabb időre lakatlanná váltak, a falvak házai összedőltek, a szánóföldeket és a réteket benőtte az erdő. Az ilyen elpusztult és elvadult vidéken az egykori határok is elmosódtak. A régi időkben halmokkal, fákba vésett jelekkel különbözették meg egymástól a faluk határait. Mivel a törökök megölték, rabságba hurcolták vagy menekülésre kényszerítették a földet művelő jobbágyokat, nem volt senki, aki karbantartotta volna a határjeleket, ezért azok fokozatosan elfelejtődtek illetve bizonytalanná váltak. Addig, amíg a falvak néptelenek voltak, addig nem volt különösebb jelentősége senki számára a határoknak, de amint újra letelepedtek a lakók, fontos lett a liatárok megjelölése is. Időközben azonban itt-ott megváltoztak a határok, a korábban betelepült falvak lakói a még pusztán állók földjeit is művelés alá vették és a területek egy részét igyekeztek magukhoz csatolni. Az egyes földesurak is igyekeztek növelni földeiket a szomszédok rovására. Ebből aztán néha egyszerűbb perek, néha durvább háborúskodások keletkeztek. Néhány birtokper érintettje volt Batyk is a 18. század elején. A legtöbb per Batyk és Zalavég határai miatt folyt. Véged (Zalavég) szinte minden szomszédjával folytatott erőszakoskodásoktól sem mentes határvitákat. Mivel a szomszéd települések mind előbb betelepültek, mint Véged és ennek során foglaltak el tőle bizonyos területeket. Sőt az is kiderül egy 1745-ben tartott tanúkihallgatásból, hogy amíg puszta volt Véged, a batyki jobbágyok művelték a szántóföldeket, amelyről puszta földesurainak képviselőinek adtak igazságot, azaz járadékot. A batyki tanúk között Pehem Jakab azt vallotta, hogy 26 évvel ezelőtt a földet maga törte fel az erős, régi parlagot, de Takács Mátyás, Bakics Farkas, Farkas Mihály és Takács Ferenc batyki jobbágy is művelt földet Végeden. 24 ' 71
