Ruzsa Károly: Batyk története (Zalai Kismonográfiák 5., Zalaegerszeg, 1998)

II. fejezet: Batyk középkori története - Birtokügyek a 13–14. században

mehessenek szabad akaratuk szerint. A megegyezés szerint a felek minden oklevelet érvénytelenítettek, amelyet a pereskedés miatt adtak ki, a birtokjogokat biztosító okleveleket pedig átadják egymásnak, amelyek között volt IV. Béla király egy aranybullával ellátott oklevele is. Az osztozkodásról szóló oklevél elmondja, hogy több malom is van Batykon, amelyek közül egy a Szentgróti családhoz tartozó bizonyos nemesé, ezért azt nem adták át a Béryeknek. A malom egykerekű volt, a tulajdonos nemes nevét pedig nem jegyezték be az oklevélbe. Az oklevél másik érdekessége, hogy a birtokon lakókat népeknek (populi) nevezi. Ebben a korban kezdett több archaikus népelemből egységesülni a földesúrnak alávetett földművelő népréteg. Az elnevezések még nem egységesültek ebben az időben, több változatot is használtak.

40 Az oklevélből megállapítható, hogy Batykot ekkor nem szolgák lakták, hanem szabad költözködési joggal rendelkező jobbágyok. A jobbágyok szabad költözködését az oklevél külön kihangsúlyozza, mint a Béryek által tiszteletbenntartandó jogot. A 14. század elejére megváltozott a Tűrje nemzetség tagjainak korábbi önzetlen, jó viszonya a türjei prépostsággal. 1322 előtt a Tűrje nemzetségbeli Pósa fia Márk és Pósa másik fiának Jánosnak a fia István jogtalanul elfoglalták a prépostság birtokainak egy részét. Az elfoglalt birtokok között találjuk a Dráván túl. Körös vármegyében fekvő Apatolczot, a Zala vármegyei Barlabáshidát, Batykot a ,Xetheus" azaz Kettős nevű malommal és Vitenyédet. A birtokok elfoglalása miatt per folyt Balázs türjei prépost és a Tűrje nemzetségbeliek között, amelyet a prépostság meg is nyert. 1322. október 13-án, a zalavári konvent előtt Márk és testvére István mesterek bűnbánóan, „a felmutatott okleveleket elolvasván és üchws jámborságból indíttat\>árT az elfoglalt birtokokat visszaadták a türjei prépostságnak, mint jogos tulajdonosuknak.

41 A kiállított oklevélben arra kötelezték magukat, hogy a prépostot és a szerzeteseket a fenti birtokok használatában többé nem háborgatják. Kijelentették továbbá, hogy ha valamelyikük az egyezség ellenére a mégis a türjei prépostság birtokaihoz nyúlna, vagy jobbágyait zaklatná, az még a per megindítása előtt köteles 30 márka bírságot fizetni a mindenkori prépostnak.

42 Az 1322. évi oklevél csak a vasvári káptalan, András türjei prépost kérésére 1518. augusztus 25-én kiállított átiratában maradt fenn.

43 Az oklevél hitelességét Holub József Szentpétery Imrére hivatkozva megkérdőjelezte a megyetörténeti munkájában, érvei azonban nem meggyőzőek

44 1334-ben a Vas vármegyéből származó Varsányi Agmánd fiai Irnusd és János pereskedett Káldy Imre fia Andrással és feleségével, Ormándi Balázs mester leányával. A közöttük folyó perben úgy egyeztek meg, hogy a Káldyak Batyk birtokuk felét, mely előbb Guke mesteré volt, 25 márkáért Agmánd fiainak adták.

45 Mivel a birtokról azt írja az oklevél, hogy a Zala 13