Ruzsa Károly: Batyk története (Zalai Kismonográfiák 5., Zalaegerszeg, 1998)

IV. fejezet: Batyk az újkorban - A földek tagosítása és a jobbágyfelszabadítás

1847-ben készült el Batyk birtokkönyve, ebben a következő adatokat találjuk a birtoknagyságra vonatkozóan:

302 Birtokosok szerint: hold D-öl Batthyány Károly 119 733 13 6/8 hely, 2 zsellér 403 293 Szegedy Ferenc 123 112 7 2/8 hely, 6 zsellér 213 63 Türjei prépostság 78 247 17 4/8 hely, 2 zsellér 501 576 Zalabéri Horváth János 44 803 3 egész hely, 4 zsellér 75 607 báró Mikos Eduárd 16 930 6/8 hely. 23 38 Jogállás szerint: hold D-öl Majorsági birtok 402 120 Úrbéri birtok 1216 177 Plébános, mester, község 22 330 Közlegelő 278 600 Összesen 1920 93 A megkezdett tagosítás a különböző politikai tennészetű akadályok és az 1848-49-es szabadsagliarc miatt jelentősen elhúzódott, ebben a helyzetben érkezett el Magyarországon a jobbágyfelszabadítás. Az utolsó rendi országgyűlésen 1848. március 3-án Kossuth Lajos terjesztette elő javaslatát a közteherviselés kimondásáról és a kárpótlás melletti jobbágyfelszabadításról. A március 15-én elfogadott törvényt V. Ferdinánd király áprilisban szentesítette, ennek értelmében a jobbágyságot felszabadították a személyi kötöttségektől, az úriszék bíráskodása alól, megszüntették a földesúri szolgáltatásokat és az egyházi tizedet. Azok a jobbágyok, akik úrbéres jobbágytelekkel rendelkeztek, saját tulajdonként kapták meg azokat. Tehát a jobbágyok és zsellérek azt a jobbágytelket és a hozzá tartozó földterület kapták meg saját tulajdonukként, ami az urbáriumban a saját maga vagy ősei nevén szerepelt. A földbirtokosok az így elvesztett területeikért cserébe állami kárpótlást kaptak. A jobbágyfelszabadítás során Batykon összesen 42 egész 2/8 jobbágyhely valamint 14 zsellérhely ment át a felszabadítottak tulajdonába. Ugyanekkor Zalavégen 27 jobbágy- és 58 zsellérhely, Zalabérben 11 6/8 jobbágy103