Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Utószó

Utószó Úgy érzem, régi adósságomat törlesztettem, és kötelességemet teljesítettem azzal, hogy megírtam szülőfalum történetét. Tisztelettel ajánlom e könyvet azoknak, akik Pacsán születtek, és jelenleg is itt élnek, akik itt születtek, de az élet elsodorta őket más vidékre, akiknek ezt a települést jelölte ki a sors lakóhelyül és mindazoknak, akiket érdekel egy kis magyar falu múltja. A több évig tartó kutatómunka során örömmel tapasztaltam az önzetlen segítőkészséget mindazok részéről, akikkel kapcsolatba kerültem. Sok időt töltöttem el a Zala Megyei Levéltárban, melynek dolgozói ha kellett, szakmai tanácsot adtak, és folyamatosan bocsátották rendelkezésemre a több száz kilónyi iratanyagot. Rendkívül nagy örömet jelentett volt diákjaim folyamatos érdeklődése és közreműködése. Voltak, akik a fényképek elkészítésében segítettek, mások a számadatok feldolgozásából vették ki részüket, de olyanok is akadtak, akik a levéltári és könyvtári kutatómunkával sok időt töltöttek el. Megérdemlik, hogy nevüket felsoroljam: Ágoston Márk, Botyánszky Tamás, Csiszár Lajos, Garai József, Henczi Ágota, Henczi Nóra, Hencsei Hajnalka, Kopácsi Krisztián, Kovács Krisztián, Kovács László, Lakatos István, Lázár István, Major Béla, ifj. Méhes Tamás, Nagy Balázs, Nagy Szabolcs, Radócsai László és Sebestyén György. Folyamatos segítséget jelentett a családom támogatása, ami a kézirat első bírálatától a számítógépes feldolgozásig terjedt. A jelenlegi önkormányzat és Nagy Kálmán polgármester kezdettől fogva szívügyének tekintette a kiadvány megjelenését. Ebben nagy segítségünkre volt Dr. Vándor László megyei múzeumigazgató. Mindenkinek megköszönöm a segítséget és a támogatást. Pacsa, 1998. Mészáros Ferenc 263