Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Fordulópontok a 19. században - A fejlődés felgyorsulása a századfordulón

faluénak, A járásszékhelyi státusz kimondatlanul is kötelezte a települést, hogy sokkal többet törődjön a külsőségekkel. Ennek első jele a képviselőtestületben mutatkozott meg. Felmerült, hogy „határozni kellene jegyzői lak és iroda építéséről".

1 Mivel az irodának addig is méltó helyet kellett találni, erre a célra béreltek egy cseréppel fedett házat. A jegyzői lak és iroda megépítése volt a község volt első nagyobb vállalkozása, és eleinte elég nehézkesen is haladt. Vita folyt arról, hogy a falu egyedül valósítsa-e meg a tervet, vagy a körjegyzőség minden településétől kérjen hozzájárulást. Mikor megtudták, hogy az építés költsége 4.000 Ft lesz, megdöbbentek, és majdnem lemondtak tervükről. A főispán lendítette ki az ügyet a holtpontról: 1.850 Ft támogatást ígért, ami ugyan visszatérítendő volt, de a község kapott rá húsz évet, és még egy ígéretet, hogy a részleteket beépítheti a költségvetésbe, és folyamatosan fedezheti adóból. így már ismét lelkesedett a testület, azonnal kijelentették, hogy nem kell a körjegyzőség községeinek pénze, Pacsa önállóan építi meg a községházát és a jegyzői lakot. Végül visszavonulót fújtak, és mégis igénybe vették az eredetileg kívánt öszszeget, mert a költségek közben megemelkedtek. 1895-ben elkészült az épület, a kivitelező kijavította az apróbb hibákat, és a képviselőtestület a jegyzővel együtt birtokba vette az új létesítményt.

2 A nagy vállalkozással párhuzamosan megoldást kellett találni a falu régi gondjára: lakosai az építkezés sajátosságai miatt állandó tűzveszélyben éltek, amely ellen nehezen tudtak védekezni. Némi tűzvédelem volt ugyan az 1850es években is: tudunk arról, hogy 1855 telén „Patsán 24 vérradóra 1-2 óra között egy ház Sátán Rozi által meggyullasztván" majdnem leégett. A tűz tovaterjedését csak a házak tetejét vastagon beborító hó, valamint „a hamarjában kiállított községi föcskendő az egyébb tűzoltó eszközöknek nagyszámú oltók általi alkalmazása" gátolta meg.

3 A tettest elfogták, és átadták a csendőröknek. Az egyéb eszközök „pemetek és a kapacsok" voltak, amelyeknek meglétét a hatóság rendszeresen ellenőrizte, tűz esetén a lakosság ezeket vödreivel együtt magával vitte az oltáshoz. A mozgósítás könnyű volt, mert a közel épült, és többnyire szalmával fedett épületek hamar lángra kaptak, ha nem sikerült elszigetelni a tűz fészkét. Ezért a megelőzéssel is törődtek: megbüntették az uraság kovácsát, mert az utcára néző műhelyajtót gyakran nyitva felejtette, a kipattanó szikra pedig veszélyes lehetett. Az is fizetett, akit rajtakaptak, hogy saját udvarában este nyílt lángú világítóeszközzel közlekedett. Az áldatlan helyzet csak akkor kezdett javulni, amikor egyre több házat fedtek be cseréptetővel, a község pedig nagyobb teljesítményű szivattyút vásárolt, melynek tárolására mai mértékkel mérve is jelentős méretű „föcskendőházat" épített 1892-ben.

4 96