Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Horváth László András: Pacsa története a kezdetektől a római hódításig

HORVÁTH LÁSZLÓ ANDRÁS: Pacsa története a kezdetektől a római hódításig A Balatontól nyugatra eső vidék észak-déli irányú dombokkal tagolt felszínén Pacsa két rendkívül fontos főút, a Balatont a Mura völgyével összekötő keszthely-rédicsi és a Principális-csatorna partját természetes útvonalként használó nagykanizsa-pokaszepetki út kereszteződésében fekszik a csatorna keleti magaspartján. Területe nem különösen gazdag vízfolyásokban, az említetten kívül - néhány kisebb erecskével együtt - a Kalanca-patak biztosított az évezredek során ivóvizével jó letelepedési feltételt az ide érkezőknek. A magasan a csatorna fölé emelkedő lapos dombhátak, a patakok keskeny völgyei további kedvező települési feltételeket teremtettek az itt élők számára. Pacsa vidéke ma nem tartozik az erdőben különösen gazdag területek közé, de ez nem volt mindig így az évezredek folyamán. A régészeti kutatások természettudományos eredményei alapján, - a növények pollenéi, egykor élt csigák vagy kisemlősök maradványai segítségével - ma már jól megrajzolható az egyes korszakok éghajlattörténete, amely sokat elárul a táj állat- és növényvilágáról, ami mindig is függvénye volt a táj klímájának. E kutatások segítségével sokkal többet tudhatunk meg az egykor itt élt emberekről, azok gondolkodásáról, gondjairól, munkájáról is. Az elmúlt évszázadok történései többé-kevésbé követhetők az időközben felgyűlt írásos emlékek - oklevelek, adólajstromok, levelezések, történeti munkák stb. - alapján, bár a kor embereinek keze munkáját viselő tárgyak ismerete még ebben az esetben sem hagyható figyelmen kívül. Az írott források megjelenése előtti kor kutatása ezzel szemben már csak a régészet által feltárt település(részlet)ek, temetők és a felszínre hozott eszközök, fegyverek és ékszerek tanúságára támaszkodhat. Az írott források előtti népek nevét nem ismerjük, ezért ebből az időszakból még kultúrákról (művelődésekről) és csoportokról beszélünk. Az ősi korok kutatója is történész tehát, csak forrásai különböznek a későbbi korok kutatóiétól. A nagyobb ásatásokat megelőző leggyakoribb módszer a terület felszínének rendszeres átvizsgálása. A bolygatott föld sokhelyütt veti ki a múlt korok emlékeit - edények darabkáit, kőeszközök töredékeit, állatok csontjait. Ezek begyűjtése és vizsgálata az első lépés egy adott korszak településtörténetének megismerésében. Térképre vetített adataink árulkodnak aztán az egyes területek lakottságának sűrűségéről, vagy éppen felhívják figyelmünket a települési hiátusokra. A község más szempontból kedvező fekvése, ti., hogy körülbelül egy7