Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Fordulópontok a 19. században - Új század, régi és új gondok

nos úr, a patsai Eszterházi Gróff számtartója."

4 Ő volt az, aki először kiszállíttatott az igriceiek rétjén, de tudhatta, hogy tilosban jár, mert a füvet azonnal át is hordatta a patakon. A kis Igrice hiába bizonygatta igazát, az Esterházyakkal szemben alulmaradt. 13 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a helyzet valamelyest rendeződjön. 1825-ben már csak az érintett települések: Pacsa, Igrice, Szentmihály, Bebespuszta és Felsőrajk, hanem a megyei főügyész is hivatalos földmérők is megjelentek a helyszínen. A cél az volt, hogy „költsönös viszálkodások eltávoztatása végett a határozás megtétessen."

5 Az eredmény: „Föld mérő Urak a közös berket először fölszámították, mely is tett 1282 holdakat 1200 öllyel számlálván, holdját, esett tehát mindegyik résznek 641 hold."

6 A vitát lezárták, de a reményt mégis az táplálta a mocsár menti falvak lakosságában, hogy „tekintetbe vévén a berek megesendő lecsapolását, a húzatandó kanálisnak helyét ...kijelelték."

7 A megjelenteket részben a remény, hogy a lecsapolás révén egyre több szántóhoz és legelőhöz jutnak, részben a hatalom jelenléte arra késztette, hogy kimondják: a községek között „semmi határbeli kérdés fönn nem marad". Még arra is vállalkoztak, hogy „az Igricei Berek lecsapolására nézvést kívánatos Kanálist a Pacsai Köz Birtokos Urak a magok által készítendő mellékes Kanálisokkal nem fogják ellenezni."

8 Ezzel az utolsó kényes kérdés is megoldódott, lezajlottak a határviták, a két község között nézeteltérés sem volt a mocsár lecsapolása után felszabaduló földek tulajdonjogát illetően. Egy év múlva ugyan volt még határjárás, amelyen a környék összes földbirtokosa vagy megbízottja a megyei emberekkel együtt megjelent, de csak finomításokra került sor. Érdemes beletekinteni a megjelentek listájába: Csesznák József megyei tiszti főügyész, Bóka Antal táblabíró, első földmérő, Bajomi István második földmérő, „Pacsa Helység részéről" Méltóságos Keselőkői Báró Majthényi Erzsébet Asszonyság, Méltóságos Pállani Inkey N. János hitvese, az ő rendes tiszttatója, számvevője, pacsai „Kasznárja", a Festeticsek részéről az ügyész, kasznár, a Raykiak részéről néhai Rajky György özvegye, ispánja, Bebespuszta részéről Martinkovics József úr „Szécseni István úr Eö nagyságának Peleskei tiszttartója". A fentieken kívül: „s végre ez el számlált Helységek Elöljárói és Számosabb Lakója is megjelenvén."

9 A hiteles mérések és a hivatal közreműködése következtében egyre tisztább helyzet alakult ki, a „végelszámolásra" azonban még így is csak 1856-ban került sor, amikor végre leírhatták, hogy a rendezés az összes bejárt 74