Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Gazdasági és társadalmi változások a 18. században - Határviták

az egybe-és különírással sem. Csak valószínűsíteni tudjuk, hogy a tanúnak megidézett disznópásztor pontosan értette a kérdést. A második megfogalmazás is hasonló, azt igyekszik sugallni a tanúnak, hogy Lengyel, Isabor és Igrice határai egy ponton találkoznak. Ebben az esetben Pacsa lett volna a vesztes, mert ha az előbbi igaz, akkor nem volt közös határa Lengyellel. A kérdést így fogalmazták meg a tanúnak: „Nem denem ezen Király hidgyának foló Lengyel nevezetű patak vagyis berkes helen egyenessen napkeletnek menvén egy felül ugy mint föl széliül Igriczei vagyis délrül Isebori Puszta határt egy mástul megkülönböztetik szinte azon völgyben levő Mogyoró nevezetű kut erányáig az holis el maradván föl szélrül az Igriczei, ezen Szála Vármegyében levő helység határa most nap nyugat felöl bizonyos száraz fánál az vad Paraghnál ottan ütköznek összvö Igriczei és Isebori határok ugy hogy délnek és nap Keletnek Isebori, nap nyugatnak Igriczei és a Paraghon felül nap Keletnek a Lengyeli határ fekszik."

32 A megkérdezett tanú állította, hogy a három falu határa valóban találkozott egy ponton, az azonban még nem igazolódott, hogy melyik kié volt. A nagyobb kérdés persze az volt, hogy kié lesz. A tárgyalás folyamán arra is akadt tanú, hogy a „Kalocz alla" nevű rétek mindenkor pacsai lakosok: Kis Mihály és Pacsai István birtokában voltak. Többen azt is fontosnak tartották bizonyítani, hogy az út mellett, amelyen a szentpéterúriak a „Horváthy" (esztergályhorváti) malomba jártak, megtalálható a „Keresztes töl" (tölgy), melyen a „régi körösznek jele mast is megh teczik." A továbbiak folyamán egyre romlottak az igriceiek esélyei. Egy másik tanú teljes bizonyossággal vallotta, hogy a Lengyeli Dobogó alatt levő szántókat azok bírták, akik az isabori puszta urai voltak. Majd önmaga helyismeretét így igazolta: „Ennek elöttö még az Pestisben ött esztendeig szolgálván kanászul, több Öregh emberektül hallotta." Különösen hihetőnek tartotta egy Viola nevű „Öregh" szavát, „ki több vala száz esztendősnél."

33 A koros férfiú valóban nagy idők tanúja lehetett, de a száz esztendőhöz férhet némi kétség: a korabeli összeírások 80 éves lakosokat is ritkán tartanak nyilván. Egyre több tanú vallott a pacsaiak igaza mellett, egyértelművé téve azt, hogy a pacsai határ mindig is a Király hidgyáig tartott, az Isabori puszta pedig mindenkor a pacsai nemesek tulajdona volt. Annak erdeibe a „Lengyeli uraknak marháit makkoltatni vagy legeltetni, csak ha alattomba el nem követték, nem volt szabad."

34 Igazmondását azzal is alátámasztotta, hogy 30 esztendeig lakott Pacsán. így gyarapodott, vagy megmaradt - ma már nem lehet eldönteni -, északkelet felé a pacsai határ. 69