Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)
Mészáros Ferenc: A község neve - Gazdasági és társadalmi változások a 18. században - Az úrbérrendezés
Sok gondot okozott a rétek minősége. Leginkább az volt a baj, hogy nem volt külön kaszáló terület; a rétek a szántóföldek között helyezkedtek el, többnyire dombosak voltak, ezért a sarjú már nem termett meg rajtuk, így csak egyszer lehetett kaszálni őket. Nagyobb szárazság esetén ki is égett a fű. A rétek másik fele bozót között volt, s nagyon silány szénát lehetett róluk betakarítani. Ebben az időben még létezett a Canisatus berek, amelyet csak nagyon lassan tudtak meghódítani a falu lakosai. Később ennek a helyén terültek el a község kaszálói és a jó minőségű legelők. A legnagyobb hátránynak mégsem a rétek silány minőségét, hanem a település földrajzi elhelyezkedését tartották, amely mindmáig vegyes hatást gyakorol az itt élők helyzetére. A 18. században nagy hátránynak tartották, hogy messze van a város, mert így a megtermelt javakat nehezen tudták értékesíteni. Ez már egyértelműen jelzi, hogy az itt élők szétfeszítették az önellátó gazdaság kereteit, az árutermelés pedig feltételezte a piacot, melynek hiányát most kezdték érezni, a közvetlen környezet azonban nem tudta azt biztosítani. Hátrányaik között sorolták fel azt is, hogy a zalavári apátnak tizedet fizetnek: búzát, rozst árpát és zabot. A szőlő után nem bort, hanem mustot adtak, amelyet a hegymester pincéjében hordtak össze, ahonnan már az apátság szállította tovább. A mennyiség változatlanul évi 75 akó volt. A kérdések között szerepelt, hogy mennyi vetőmagot használnak. A válaszadók vagy nem tudták, vagy nem akarták megmondani a vetőmag mennyiségét, mert csak annyit mondtak, hogy egyik földbe kevesebbet, a másikba többet vetnek, azt soha nem mérik meg, mert érzik, hogy mennyire van szükség. így e téren megközelítő adatok sem állnak rendelkezésünkre. Külön kérdésre rangsorolták a határrészeket terméshozamuk alapján. A legrangosabbak a kertallai, a bagladi, a vallusi, a szőlyő hegy erdei és a cseketói részek. „Alább valók" a hamondi, a kis mezői, „a Joó mezői, a Berekre dűlői, a Csekető erősi, a Kánya hegyi és a Kopasz-dombi földek". A felsorolt területek nagyságára nézve nincsenek információink. A megkérdezettek nem mulasztották el megjegyezni, hogy ezeket a földeket a pacsaiak emberemlékezet óta birtokolják. Fontos is volt ez, hiszen ekkortájt javában dúltak a települések közötti határviták. Nyilván úgy érezték, hogy a határrészek említése hozzájárulhat ahhoz, hogy azok véglegesen a pacsai határ részét képezzék. A robot tárgyában óvatosan és a maguk előnyére nyilatkoztak: „Minthogy mi kész pénz árendában birtuk földes uraink jószágát, ezért marhás robotot sohasem szolgáltattunk." 18 Úgy látszik, a hegyvám elszállítását nem vették robotnak. Ekkor még nem is sejtették, hogy ezt a helyzetet az úrbérrendezés az ő kárukra módosítja. 61