Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)
Mészáros Ferenc: A község neve - Gazdasági és társadalmi változások a 18. században - Jobbágyok, urak, terhek
A termelőszövetkezetek kialakulása után folyamatosan feledésbe merültek a dűlőnevek, csak azok éltek tovább, amelyek valamilyen formában továbbra is egyéni művelés körében maradtak, így például a szőlőhegyek. A többi helyett a gazdálkodó egységek a nyilvántartásukban szereplő megjelöléseket használják. A megye földrajzi neveit, köztük a dűlőneveket 1964-ben, szinte az utolsó pillanatban gyűjtötte össze dr. Ördögh Ferenc, hogy azokat tudományos rendszerbe foglalva az utókor is megismerhesse. Az ekkor gyűjtött nevek nagyobbik része a község történetének írott forrásaiban megtalálható. Természetesen sok olyan dűlőnév is akadt, amely a történelem folyamán feledésbe merült, és átadta a helyét egy másiknak. A határok részeinek egyre gyakoribb megnevezése szinte kapóra jött azoknak a településeknek és személyeknek, akik még azután keveredtek birtok-és határvitába, hiszen sokkal könnyebb volt igazukat bizonyítani. A betelepítések továbbra sem érintették a községet, a lakosság számának növekedése a természetes szaporulatból és a folyamatos visszaköltözésből adódott, és Pacsa továbbra is tiszta magyarlakta falu maradt. Felekezeti különbség sem bontotta meg a lakosságot, 1750-ben mindössze 10 izraelitát tartottak számon. A gazdaság számszerű mutatói egyértelműen emelkedtek: a század közepén már 475 szarvasmarhát jegyeztek fel, és külön nyilvántartást kezdtek vezetni az őszi és a tavaszi terményekről. Volt olyan év, amikor ősziből 1.490, tavasziból 197 mérő termett. A megnövekedett szőlőterületeken 1.078 akó bor termett, a méhkasok száma ismét emelkedett, már 40 volt. Kereskedők és iparosok kerültek az összeírtak közé: fontos szerepet játszott a kovács- és takácsmesterség. Minden jel szerint malom is működött a környéken, amire a határvitákban szereplő molnárlegények vallomása is utal. Ez a „Csekeji pusztában levő Malom" volt. 11 A gazdaság ilyen mértékű növekedése maga után vonta a jobbágyterhek változásait, de legalábbis azoknak rögzítését. Az egyes földesurak más-más kötelezettségeket szabtak meg birtokaikon. Ezek közül érdemes kiemelni az Esterházy család 27 pacsai jobbágycsaládjának 1758-ban szabályozott terheit: 57
