Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Pacsa és környéke története a középkorban - Személynevek alakulása a középkorban

Ennél korábbi tulajdonneveinkre csak következtetni tudunk idegen népek forrásaiból. A 11-12. századtól már bőségesen áll rendelkezésünkre személyneveinkről magyar írásos forrás, elsősorban az egyre gyarapodó oklevelekben és adománylevelek formájában.

24 Magyarországon a honfoglalástól a kereszténység felvételéig a pogány kori, vagy másképpen világi névadás érvényesült. Legfőbb ismertetőjegye az volt, hogy - a primitív szokásoknak megfelelően -, mindenki csak egy nevet kapott, amely valamilyen módon kapcsolatban állt személyiségével, külső vagy belső tulajdonságaival vagy foglalkozásával (pl. Fekete, Köteles), és csak rá volt jellemző. Az emberek így ismerték és különböztették meg egymást. Ez a név nem öröklődött, viselőjének halálával megszűnt.

25 A kereszténység felvétele új helyzetet teremtett a magyar társadalomban, így a névadásban is. Akit megkereszteltek, az nem kaphatott pogány nevet, csak azt, amit az egyház elismert: Paulus, Stephanus, Petrus, stb. Ezek a latin nevek a magyar fülnek idegenül hangzottak, így hamarosan kialakultak magyar megfelelőik: István, Péter, Pál, stb. Mivel ilyen neveket csak a megkereszteltek kaptak, megjelent a keresztnév fogalma. Az új névadás eleinte ugyanúgy egyelemű volt, mint a pogány kori, de amíg a pogány nevek számának csak a nyelv szókincsének gazdagsága szabott határt, a keresztény névadásban az adható nevek száma korlátozott volt. A nemzet szaporodásával, különösen egy-egy település lakosságának növekedésével a megkülönböztetés és az azonosítás egyre nehezebb lett, hiszen egyre több személy kapta meg ugyanazt a nevet; szükségessé vált tehát, hogy a sok Istvánt, Pétert, Pált, meg lehessen különböztetni. Ez a 13. századtól következett be, nagyjából egy időben a községet említő első írásos források keletkezésével. Eleinte csak a rangosabbak, közülük is csak a férfiak érezték szükségét, hogy magukat a többi azonos nevű polgártól megkülönböztessék. Kezdtek kialakulni a kételemű nevek, melyeknek több változata is megtalálható a forrásokban. A keresztnevek előtt megjelentek a mai értelemben vett családi nevek. Eleinte az apa neve állt a gyermeké előtt: 13. sz. Onth Fia János 14. sz. Péter fia, Bakó Bagu fia, Jakab Kató fia Pál (a női családnév nagyon ritka)

26 A 15. századtól már ez sem volt elég, még egy névelem kellett, ami leggyakrabban az a hely volt, ahol viselője lakott, pl. Lengyeli Mihály. Ha már a hely neve is kevésnek bi40