Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)
Mészáros Ferenc: A község neve - Pacsa és környéke története a középkorban - Pacsa község története a középkorban
ván hű emberei érdekében tette ezt: parancsára a megyei konvent beiktatta pacsai birtokrészükbe a Jónás nemzetség tagjait. Alig telt el tíz év, Erzsébet királyné is utasította a megyei konventet 1383-ban, hogy iktassa be pacsai és szigeti birtokukba az idevalósi Ond család leszármazottját örökösként. Elismert utód híján a kor törvényei szerint a birtok visszaszállt a királyra, aki szabadon rendelkezett vele. így volt ez Ond fia, Tamás esetében is, akinek pacsai birtokrészeit a király az alsólendvai István és János szlavón bánoknak ajándékozta. Ekkortájt jutottak szerephez az isabori Lackfiak, akik több birtokrészt is megszereztek. Megjelentek, és birtokigényüket fejezték ki Hahóti Miklós és családtagjai is. 16 A 15. században még Zsigmond idején kezdődött el egy hosszú ideig tartó, szövevényes birtokvita. Úgy indult, hogy a Bánfiak szembehelyezkedtek a királlyal, ezért elvesztették birtokaikat, amelyeket Ostfi János fiai: Gergely és János kaptak meg. Ők azonban nem felejtették el, hogy a Bánfiak milyen nagy szívességet tettek nekik egy 1404-es vitában, amikor a vasvári káptalan előtt a valóságosnál nagyobb birtokot igazoltak nekik, köztük a pacsai és szigeti részekkel, ezért az Ostfiak most visszaadták a Bánfiaknak elkobzott birtokaik egy részét. Ezzel azonban csak a küzdelem első szakasz zárult le; az Ostfiak kezén maradt birtok tulajdonlásáért folytatódott a harc. Ostfi Gergelynek ugyanis nem voltak gyermekei, ezért 1406-ban úgy rendelkezett, hogy örököse a felesége legyen, annak halála után pedig rokonai, Molnári Péter és fiai. A helyzet változott, mert Ostfi és Molnári Kelemen győri püspök egymást testvérré fogadta, és Ostfi a püspököt és testvéreit tette meg örököseivé. A megyei konvent be is iktatta a Molnáriakat Ostfi pacsai birtokrészeibe, és amikor a tulajdonos meghalt, azok el is foglalták az örökséget. Most a Bánfiak tiltakoztak, mert úgy érezték, hogy a birtoknak rájuk kellett volna visszaszállni, reményeik azonban meghiúsultak, mert még 1446ban is a Molnáriak kezében volt az örökség. Új „rablók" jelentek meg, a Darabosok, akik a Molnáriakkal hamarosan örökösödési szerződést kötöttek, és házassági kötelékkel is megszilárdították pozíciójukat. 1450-re annyira megerősödtek az isabori Lacfiak, hogy felvehették a harcot a Darabos családdal szövetkezett Molnáriak ellen, akiket együttes erővel eltiltottak pacsai birtokrészeiktől. 13 jobbágytelekről volt szó, amelyen Lack István és gyermekei osztoztak meg. 17 Ez volt a Lackfiak fénykora. Isabor szerepének gyengülésével a család jelentősége és ereje folyamatosan csökkent, és a század végére a „hadszíntér" teljesen átrendeződött: egy-egy régi pacsai család ismét szerepet kapott az állandóan követelőző újakkal szemben. 36
