Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)
Mészáros Ferenc: A község neve - Az iskola története - Az iskola szervezeti formájának és működtetésének alakulása
A létesítmény működtetésében mindig a tél jelentette a legnagyobb gondot. Nem anyagilag, hiszen a tüzelőre mindig előteremtették a megfelelő összeget a tüzelőre, hanem a megvásárolt tűzifa hazaszállítása ment nehezen. A község közelében sem volt jelentősebb erdő, ezért 10-15 km-ről kellett elhozni a megvásárolt fűtőanyagot. Az erdei utak állapota olyan volt, hogy gyakran még pénzért sem kaptak fuvarost. Az is előfordult, hogy a tanítás biztosítása érdekében közmunkára kirendelt fuvarost alkalmaztak, rendkívül magas költséggel. Az iskolaszék mindent megmozgatott, hogy a fűtés ne hátráltassa a tanítást. A kapornaki apátságot is felkeresték, mivel erdejükben sokszor vásároltak, és azt szerették volna, ha a katolikus iskolaszék előnyben részesül a világiakkal szemben, azonban mélységesen csalódtak, mert semmi kedvezményt nem kaptak, ugyanúgy szolgálták ki őket, mint a többi üzletfelet. A felháborodás olyan nagy volt, hogy a testület a püspökhöz feliratot, az apátsághoz pedig átiratot intézett az ügyben. Az eredmény: minden maradt a régiben. 17 Szinte hihetetlen, de folyamatosan nyomasztotta az iskolaszéket a takarítás ügye is. Hosszú évekig nem sikerült megfelelő személyt találni. Landi Ferencnek nagy nehezen sikerült kiharcolnia, hogy a tantermeket ne csak minden másnap, hanem naponta takarítsák. Végül úgy oldották meg a takarítás kérdését, hogy a szerződésben kikötötték: a dolgozó tanév közben nem mondhat fel. Az egyre javuló tárgyi feltételekhez társuló magasan szervezett iskolai munka folyamatosan mérhető eredményeket hozott. 1931-ben a község 2.458 lakosából írni és olvasni tudott 1.942 fő, ami a népesség 79%-át jelentette; az 1910. évi 43,62%-hoz viszonyítva a fejlődés jelentős. A további javuláshoz komoly összefogásra volt szükség, elsősorban a tankötelezettségi törvény végrehajtásában. Landinak meg kellett győznie a szülőket arról, hogy csak a rendszeres iskolába járás hozhat jó eredményt, és a törvény szigorát is alkalmaznia kellett. A pillanatnyi nehéz helyzet gyakran állította választás elé a tanítót: el kellett döntenie, hogy azt a családot, amelynek létfenntartásához szüksége volt a nagyobb, de még tanköteles korú gyermek alkalmi munkájára, büntesse, vagy esetenként szemet hunyjon a törvénysértés felett. Az iskola megértő volt, és csak akkor büntetett, amikor úgy látta, hogy a mulasztás a tanuló előmenetelének rovására megy. Az igazolatlan mulasztásért általában 2 pengőt szabtak ki, ami elég magas volt, hiszen ebben az időben egy férfi egész nap kénytelen volt érte kaszálni, ami pedig a legjobban fizetett munkának számított. 18 így lassan elérték, hogy a tanulók rendszeresen kezdték látogatni az iskolát, azonban még így is jelentős volt azoknak a száma, akik 12 éves korukig nem fejezték be a 6. osztályt. Ügyükben az iskolaszék évente komoly 254
