Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Az iskola története - Javulás a 19. század első felében

Javulás a 19. század első felében A 19. század első felében az oktatásügy csak lassan fejlődött, a II. Ratio Educationnis sem tudott nagyot lendíteni rajta. Bár az anyaegyházakban már mindenütt volt iskola, a filiákban alig gyarapodott a számuk.

1 Az 1832-es Canonica Visitatióban már fontos adatok vannak Pacsa és a filiák állapotáról. A vizsgálat jegyzőkönyvében részletes leírást találunk a plébánia, a plébános és a tanító jövedelméről. Külön fejezet készült Kápolnák, keresztek, képek, harangok címmel. Feltűnő, hogy amíg a templom állapotáról egyetlen szó sem esett, az „anya helységbeli mesternek jövedelme" után néhány sort írtak az iskoláról. Pacsa: „Az Iskolá-ház kistin, és romlott állapotban vagyon, a tisztogatásra igen kevés gond fordittatik, a'melly miatt a gyermekek kimaradni kéntelenittetnek, ülő padon sintsenek elegendők. Az Iskola ház építtésére, fenn tartására az anya helybeli Hivek és Tüttös Filiabéliek egyenlőképpen kötelesek, amint ennek felépittése végett a Hivek felszólittatván, arra egész készségeket ajánlottak." Tüttös: „Oskola nem lévén, Patsára járnak."

2 Csak a század közepétől szaporodnak meg az iskoláról bővebben tudósító források, de ezek is főleg a később is állandóan visszatérő témával: a tanító fizetésével és az iskola állapotával foglalkoznak. Az 1850-es években különösen gyakran folyt vita a munkakörülményekről és a fizetésről. Pacsán Péntek György mester elindította a vasárnapi iskolát is az írniolvasni nem tudó ifjak és felnőttek számára. A lehetetlen körülmények között azonban nem tudott 75 tanulóval eredményesen foglalkozni. Bizonyára fegyelmezési gondjai is akadtak, mert azt panaszolta, hogy ehhez a munkához „nem kevés béketűrés szükséges."

3 Különben is, ezért a nehéz tevékenységért semmiféle díjazást nem kapott. Abba is maradt a vasárnapi iskola, és csak 1857-ben indult. A mester fizetése körül továbbra sem ültek el a hullámok. Az 50-es évek közepén a legkülönbözőbb adatokkal találkozunk. Jellemző, hogy a „Tanítói állomás meghirdetése" és az elöljáróság által megkötött szerződésben foglaltak sem egyeztek. Végül Péntek György 1856-ban a következő javadalmazásban részesült: 239