Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - A pacsai plébánia története

A pacsai plébánia története A plébánia történetét először dr. Bacza Dezső dolgozta fel, aki 1927-től 1929-ig volt káplán a faluban. A régi öregek tudós, modern szemléletű papként emlegetik. Munkájának forrása Füssy Tamás: A zalavári apátság története a legrégebbi időnktől napjainkig című munkája, és a - ma már nagyon hiányos - pacsai plébániai levéltár volt. Világi forrásokat alig használt fel. Hitelesnek tartotta a zalavári apátságnak a 14. században készült hamis alapítólevelét, amely szerint 1019-ben Pacsán már állt a templom, és papja is volt.

1 Eszerint a Szent Györgyről elnevezett kápolna a zalavári apátság alapítása előtt létezett. Ezt a feltevést hiteles források nem igazolják.

2 (Részletesebben lásd a Pacsa története a középkorban című fejezetben.) Kezdetben a veszprémi püspökséghez, később a zalavári apátsághoz tartozott. A templom papja 1281-ben Illés, 1337-ben Pál volt, aki már pápai tizedet fizetett.

3 A török időkben a környék elnéptelenedett, a templom fenntartására kevés gondot fordítottak, így az elpusztult. Hasonló volt a helyzet a környéken is: Igrice kapott ugyan papot, de rossz híre volt: előfordult, hogy őrizet nélkül hagyta a szentségeket, Isaborban pedig pap sem volt.

4 A török kiűzése után hamar magára talált a környék, ismét megteremtették a hitélet személyi és tárgyi feltételeit. 1720-ban megalapították a plébániát, amelynek elegendő vagyona volt a működéshez és papja eltartásához. A század folyamán voltak még nehéz időszakai a plébániának. !748-ban azt jegyezték fel róla, hogy „plébános nincs. Háza fából s düledező".

5 A régi templom helyén újat építettek, „adományokból és jámbor hívők hagyatékából". Az épület anyagának felhasználásával erős falakat emeltek, és a tetőt zsindellyel fedték be. Ezt a templomot már Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték fel. Leányegyháza Igrice és Szentpéterúr volt. 1763 óta folyamatosan van papja a templomnak. A templom és a plébánia felszereléséről és javadalmairól az 1753-ban készült összeírásban találunk először feljegyzéseket. „Ez a templom rendelkezett egy Szent Kereszt oltárral, két hordozható oltárral, szentségházzal, négy gyertyatartóval, kánontáblákkal, oltárterítőkkel, könyvállványokkal, úrmutatóval, két kehellyel, a hozzá tartozó paténákat (ostyát tartó lapos tányér), melyek közül az egyik hiányosan volt aranyozva, három miseruhával és manipulussal (régen még használt ruhadarab, amely mise közben a pap bal karján függött), stólákkal, két vállkendővel és övvel, két korporáléval (kicsi, fehér, keményített kendő), két kehelytörlővel, két kehelyfedővel, három kehelytartóval, egy misekönyvvel, az ostya megtörésére 225