Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)
Mészáros Ferenc: A község neve - Pacsatüttős története az egyesülésig
tették Szervezési Szabályrendeletüket, amelynek alapján 12 tagú képviselőtestületet választottak, azonban csakhamar világossá vált, hogy a működés alapvető feltételeit is nehezen tudják biztosítani. Költségvetésükben ugyan minden évre terveztek maradványt, ám ennek ára az volt, hogy még a telefont sem tudták beszereltetni. 16 A képviselőtestületi üléseken mindig sok idő ment el újabb pénzforrások felkutatásával. Továbbra is bérbe adták a kocsmát, a jégvermet, és az árverésből 160 korona bevételhez jutottak, amely szép összeg volt, a község 1904. évi költségvetés egy hatoda. 17 Továbbra is terveztek költségvetési maradványt. Adósságuk ugyan nem volt, de a testületi jegyzőkönyveket és a hivatalos okiratokat továbbra is kézzel írták, mert írógépre nem jutott. 18 A falu közélete mozgalmas volt. Lakói kínosan ügyeltek arra, hogy károsodás semmilyen téren ne érhesse őket. Jó példa erre az 1910-es tisztújítás, melyet a főszolgabíró február l-jén, 10:30-ra tűzött ki, és jelentette is, hogy minden a legnagyobb rendben lezajlott. Néhány állampolgár azonban a főispánnál fellebbezett, hogy a választás szabálytalan volt, mert a bíró házánál hirdették meg a gyűlést, de az iskolában került rá sok, és nem szóltak az eredeti helyszínen várakozóknak. Ezen kívül azt állították, hogy csak azok vettek részt a gyűlésen, akiket a jelölt leitatott, és megválasztása esetén 3 akó bort ígérvén nekik. Volt ellene egyéb kifogásuk is: azzal vádolták, hogy maga is nagyon mulatós ember, egyébként írástudatlan, legfeljebb a nevét képes valahogy leírni. Ezért a választás eredményének megsemmisítését kérték. Nem meglepő, hogy a szervezkedés vezéralakja maga is bíró szeretett volna lenni. Az ügy minden lehet fórumot megjárt, végül a Magyar Királyi Törvényhatósági Bizottság zárta le úgy, hogy a főszolgabíró és a jegyző jelentésére hivatkozva a fellebbezést végérvényesen elutasította. 19 A kis falu hétköznapjai nyugalomban teltek, az életet csak néha zavarta meg egy-egy izgága fiatalember. Előfordult, hogy „egymás mellett sebesen lovagolva sötétedés után végighaladtak Tütösön", a lakosság alig győzött beugrálni a kerítéseken. Aki szólt nekik, azt megfenyegették, még a bírónak sem fogadtak szót, ezért négy napra bezárták őket, s a költségeket is nekik kellett viselniük. A pacsai káplán azért jelentett fel egy fiatalembert, mert durván káromkodott. A főszolgabíró nem tartotta olyan súlyosnak az esetet, mert az eljárást ugyan lefolytatta, de a büntetés elmaradt. 20 221
