Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - A második világháború kitörésétől a pacsai járás megszűnéséig (1935–1950) - A község története 1945. április 1-jétől 1950. május 30-ig

azonosítható, a véleményét nem vették figyelembe. 1945. májusában el kellett készíteniük az összes kereskedő, iparos, 6 tanító, 2 útőr és a 2 orvos igazolását.

10 Az üléseken általában 10-12 fő vett részt, egyeztetett véleményükből alakult ki az igazolás. Tárgyilagosságukat jól igazolja a három példa: • „...a nyilas pártnak tagja volt. Női szervező január közepétől március 10-ig. Népellenes cselekedetet nem vitt véghez." Kényesebb esetekben tartózkodóbbak voltak. Az egyik kérelemre azt válaszolták: nem állítják, hogy népellenes cselekedetet vitt véghez, de azt sem, hogy a háború idején teljesen bűntelen volt. Az említett személy nem is kapott képzettségének megfelelő állást a környéken, de később jelentős pozícióba küzdötte fel magát.

! l • Még 1947-ben is volt bátorságuk ahhoz, hogy a csendőrtisztről is elfogulatlan véleményt fogalmazzanak meg. „Borsó Lajos csendőralhadnagy (1929—1935-ig szolgált Pacsán), „itteni működése alatt nemzetellenes cselekedetet véghez nem vitt". A „pacsai véresvásár alkalmával közbelépésével és intézkedésével a további vérengzést megakadályozta azzal, hogy a helyszínre érkezésével a csendőrség fegyverhasználatát megtiltotta."

12 Közben a hatóság visszaszolgáltatta az oroszok által elkobzott rádiókat. Pacsán összesen 27 rádiótulajdonos kapta vissza készülékét.

13 A jegyző jelentéseiben továbbra is arról olvashatunk, hogy a napszámbérek emelkednek, és munkáshiány van. Ennek két oka is volt: az egyik, hogy a háború miatt csökkent a munkaképes férfiak száma, a másik pedig a megváltozott birtokviszonyokból eredt: az új földtulajdonosok egy része már nem szívesen vállalt napszámos munkát. Nagy volt a készülődés az első aratásra, amelyre a megváltozott körülmények között került sor. Megalakították a Termelési Bizottságot, amely folyamatosan tájékoztatta a hatóságot. A lakosság közös erővel elvégezte az aratást csak a cséplés miatt aggódott, mert komoly üzemanyaghiány volt. A cséplőgép-tulajdonosok azt is megoldották: Budapestről kenőolajat, a MAORT-tól petróleumot és gázolajat szereztek, és mindkettőért liszttel fizettek. Ezért volt olyan fontos a malom helyreállítása. A júliusi jelentésben már az áll, hogy „a cséplés 65%-os,... jelentős gond nincs."

14 Az első békeévben már felmerült, hogy a községnek szüksége lenne óvodára. A szándék megvolt, a helyet is kijelölték, de még nem volt elég a pénz. A főszolgabíró már ekkor szokatlan kérdésre kért választ, a közalkalmazottak és a plébános pártállását tudakolta. Egyik sem volt párttag. A jegyző ezt még akkor következmény nélkül megtehette, hiszen csak a változások kezdetén tartott az ország. 210