Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Az első világháborútól a gazdasági válságig (1914–1929) - A Tanácsköztársaság és a visszarendeződés évei (1919–1920)

„Tudomásom szerint két ízben kommunista gyűlésen részt vett" „Tudom róla, hogy a kommunista rendszer tetszett neki" „A hivatal előtt fegyveres szolgálatot teljesített" „Erős szocialista érzelműnek ismerem" „Vörösőr volt, mikor iparából is megélhetett volna" „Mint vörösőr mindenben a kommunistákat szolgálta".

25 Minden bejelentést megvizsgáltak. A község bírája nehéz helyzetbe került, mert a jelentősebbnek látszó ügyekben megkérdezték a véleményét, melyet írásban kértek tőle. Ezek a „Bizonyítvány" címet viselő véleményezések nagyon tanulságosak. Egy házaspárról különösen sok bejelentés érkezett, amelyeket alaposabban kellett megvizsgálni. Bizonyítványuk a következő volt: A férjről: a) a kommün előtt: „kifogástalanul viselkedett" b) a kommün alatt: „szélsőséggel nem vádolható" c) a kommün után: „megmaradt benne az urak és a tisztviselői kar iránti gyűlölet" A feleségről: a) a kommün előtt: „már szélsőséges magatartást tanúsított, ennek folyama képpen választották meg bizalmi nőnek" b) a kommün alatt: „a kommün alatt megtartotta ezen viselkedését" c) a kommün után: „politikailag semmi esetre sem megbízható. Viselkedése inkább tudatlanságának és rosszindulatú, veszekedős természetének tudható be"

26 A bíró elegendő információval rendelkezett ahhoz, hogy a valóságnak megfelelő véleményt formáljon a feljelentett személyekről, azonban a békesség érdekében minden esetben igyekezett mentő körülményeket is találni, hogy a helyzet ne mérgesedjen el jobban. A feljelentések nyomán megindított eljárások általában a következő kimenetellel végződhettek: a) Azok, akikről világossá vált a kihallgatáson, hogy jelentéktelen ügy miatt, esetleg régi sérelem megtorlása céljából vádolták őket ismeretlenek vagy ismerőseik, békében hazamehettek, abban a tudatban, hogy ügyük lezárult. Nem is mindig tudták meg, hogy ki volt a feljelentő. b) Ha a kihallgatást végző hivatalnok el tudta kerülni a felek szembesítését, azok úgy éltek tovább, mintha mi sem történt volna, legfeljebb a feljelentő érezhetett lelkiismeret-furdalást. 128