Sorok János: Zalabér története (Zalai Kismonográfiák 3., Zalaegerszeg, 1997)

A zalabéri plébániáról kikerült papok és szerzetesek

romi gimnáziumot. A kőszegit már nem merte, mert féltette a rend szemlélődő szellemét. Mint levéltáros írta meg 1780-ban „Vindiciae diplomatis..." című munkáját, amelyben a pannonhalmi alapítólevél hitelességét próbálta megvédeni. 1781-ben bakonybéli apát lett. 1786-ban, a rend feloszlatása idején visszavonult zalai birtokára. 1791-ben egy tanulmányi bizottság tagja, 1793-ban pedig a pécsi tanulmányi kerület főigazgatója lett. A rendet 1802ben állították vissza tanítási feladatkörrel. A tárgyalásokat Nóvák Krizosztom vezette, és ő is lett a császár által kinevezett új pannonhalmi apát. Mint főapát teljhatalmat gyakorolt az abszolutizmus módszereivel, nem nevezett ki apátokat, nem hívott össze káptalant, a tisztségeket is úgy töltötte be, ahogy maga azt jónak látta. Bár jó szerzetes volt, aszkéta egyéniség, a rend szellemére éberen vigyázott, de katonás, önfejű modorát nem bírták. Távolléte alatt egy sebtiben összeült káptalan leváltotta 1816-ban. A király is kénytelen volt e döntésbe beleegyezni. 1828-ban halt meg. Eletében gyönyörű könyvtárat gyűjtött és halálakor azt a rendnek ajándékozta. 7273 könyvével szépen kiegészítette a 4249 kötetből a visszaállítás után megmaradt 700 kötetes állományt. Levelezéseit és kéziratait a Pannonhalmi Levéltár őrzi.

517 Voga István. Született Zalabéren 1760. aug. 12-én Voga Mihály és Nagy Rozina szülőktől. A teológiát Budán hallgatta. 1783. szept. 20-án szentelték fel. Káplán volt Milejben (1783-85), adminisztrátor Pinkamindszenten (1785-86), káplán Kőszegen (1786. febr.-1787. dec), Szombathelyen (1788. jan.-aug.), plébános Szentkirályon (1788. aug.-1797. nov.), plébános Baltaváron 1797. nov.-tői 1810 februárjában bekövetkezett haláláig. Közepesen beszélt németül is.

518 Szily püspök a tanárok személyét nagy gonddal állapította meg. A dogmatika tanárának kinevezésénél Voga István is - az idő tájt szentkirályi plébános - kombinációba jött.

519 Soós János. Született Zalabérben 1837. ápr. 29-én Soós György és Szilasy Erzsébet szülőktől. Az iskoláit magánúton végezte, ezért Veszprémben is nehézségei voltak, sőt onnan el is bocsátották. A szombathelyi egyházmegyében első folyamodását visszautasították és másodszorra is csak úgy vették fel, hogy a negyedévet megismétli Szombathelyen. Az is kifogás volt a felvételnél, hogy magatartásáról nem kaptak igazolványt.

520 1860-ban szentelték fel jún. 2-án. Káplánkodott Kőszegen (1860-61), Rábakéthelyen (1861. okt-1863. máj.), Zalaegerszegen (1863. máj.-1867. aug.), plébános helyettes Nagylengyelben (1867. aug.-1874. szept.), plébános Rábahídvégen 1874. szept. 21-től 1914. mára 31-én bekövetkezett haláláig. Hosszú időn át betegeskedett. 1907-ben szélütés érte, és azóta ez többször ismétlődött. Temetését Perényi Antal körmendi prépost, kerületi esperes végezte.

521 1866ban a Katolikus Lelkipásztorban jelent meg szentbeszéde. Mise alapítványul 76