Sorok János: Zalabér története (Zalai Kismonográfiák 3., Zalaegerszeg, 1997)

Statisztika - Lakosságának száma és megoszlása

szántóföldek aránylag jók voltak, a réteket kétszer is kaszálták, mégsem volt elég a termény a lakosság jórészének. A szénát is sokszor elvitte a Zala áradása. Napszámmal igyekeztek a hiányt pótolni. Bár szántó területéről legelőször talán Béri István 1536-os birtokállománya nyújthat némi tájékoztatást.

576 Neki hat portája volt. Ez a mi vidékünk portamértékével (1 porta: 18 hold szántó, 6 szekér rét) 110 hold körüli szántót és 36 szekér rétet jelentett. Az 1564. évi összeírásban is csak 6 egész és 1 háromnegyed porta szerepel. Ez is csak kb. 125 hold körül lehet.

577 Tehát kevés volt a szántóföld Bérben. Igen, ezen nem is csodálkozhatunk, ha megfontoljuk, hogy Bozol és a Vicsori mező (talán az egykori Mártonfalva, ahová a várbeliek társadalmi munkára mentek fakitermelés céljából) csak a török után kapcsolódtak Zalabérhez. Előtte külön falvak voltak. Továbbá, hogy a Vízálló sokáig halastó vagy mocsár lehetett, a Balaskó, Botka pedig erdőség. Ezekből az utóbbiakból lettek a 18. század közepén az úgynevezett „irtásföldek". Ezek együtt 652 2/4-pozsonyi mérő szántót és 45 kaszás rétet jelentettek.

578 (163 hold szántó) Az összes jobbágyok által müveit szántóföldet az 1700-as évek második felében 300 holdra becsülhetjük. 1895-ben már 1284 hold a szántó, 258 a rét, és 128 az erdő. 1930-ban 1282 hold a szántó, 228 a rét, és 185 az erdő. A földterület megoszlása: ossz. szánt ó kert rét szőlő legelő erdő terméketlen 1895-ben 2215 1284 125 258 218 83 128 115 1914-ben 2213 1363 124 228 176 26 171 125 1930-ban 2225 1282 125 228 225 41 185 119 89