Sorok János: Zalabér története (Zalai Kismonográfiák 3., Zalaegerszeg, 1997)

A zalabéri plébániáról kikerült papok és szerzetesek

úton folyt tovább a nyilvános gimnáziumokra túl idősek számára. Több pap került ki a 7 év alatt az államosításból kiesett rendház kebeléből. Végül is 1955 karácsonya előtt egy héttel szállást keresett a „család", mert a rendházat beszüntette a tényre rádöbbent hatóság. A földönfutástól az mentette meg a családot, hogy a rendház előtt e sorok írójának szeme láttára gázolta el egy kocsi a helybéli Kalmár Lelkészség papját, és az ő négyszobás otthonába költözhettek be a ház lakói. Egy évig a Kalmár kápolna lelkésze lett. A következő nyáron a püspök atya Székkutasra helyezte, be sem várva hogy a teológusok által tatarozott kápolna kölcsönkapott állványzatát visszaszolgáltathassa. Székkutason vakációra jövő egykori növendékei ismét tataroztak plébániaépületet, templomot, sokszor bravúrral, nem lévén megfelelő felszerelés. A járásnyi nagyságú plébániát kilenc évig látta el, néha 11 iskolában tanítva a hittant. Innen törött lábára való tekintettel elhelyezését kérte, és a filia, tanya nélküli Tószegre kapta meg azt. A következő évben már társadalmi munkával sikerült a templomot tataroztatnia. Papi munkáját nagyon megkeseríti Szolnok közelsége. Az ideérkezésekor 200-at számláló bérmálkozók serege örökre letűnt, álom maradt számára. Koller Rezső (Kéve). Zalabéren született 1933. febr. 20-án. Szülei: Koller Rezső főtanító, kántor és Német Erzsébet, elemi iskoláját helyben végezte, középiskolai érettségijét Sümegen szerezte meg. 1948-ban öltözött be Szt. Benedek fiainak ruhájába, és a beöltözésekor a Kéve nevet kapta. Minthogy a rendi növendékek száma korlátozva volt, négyéves pannonhalmi tanulás után Győrbe került a Szemináriumba utolsó teológiai évének elvégzésére. A nagyobb rendeket is itt kapta fel, és itt szentelték pappá is 1953. jún. 21-én. Ünnepélyes örök fogadalmára 1959-ben került sor a körülmények hozta nehézségek miatt. Új miséjét Sárváron tartotta az ottani templombúcsú alkalmával Szt. László ünnepén. Másnap aztán szülőfalujában, Zalabéren is misézett és újmisés áldást osztott. Édesapja állása kívánta ezt a megoldást. Állomáshelyei a rend plébániái voltak: 1953-ban Tárkányba került kántorkáplánnak. Ugyancsak e munkakörben 1961-ben Sopronba került a bencés templomba, majd 1965-ben Ravaszdra, 1969-ben Ménfőcsanakra, és 1973ban plébánossá nevezte ki rendi főnöke Bakonybélbe. Azóta is ott működik, örökölve egy elpogányosodott hívősereget. A múlt visszavág, és a végén csattan az ostor. Rajta suhint végig ez az ostorcsapás.

527 A falu szegény sorsú gyermekei bizony leginkább csak úgy tanulhattak tovább, ha egy szerzetesrendbe beléptek, sokszor hivatás nélkül, vagy elvesztették hivatásukat. Volt, aki már az örökfogadalom előtt állott, és akkor hagyta ott a szerzetet. Ilyenek voltak pl. Zsámár Lajos pécsi francia szakos tanár. Zsámár Jenő kínai hithirdető apja, aki a premontreieknél végzett, és a tanári diploma előtt lépett ki a rendből. (*{M905) Ilyen volt Huszti József 80