Sorok János: Zalabér története (Zalai Kismonográfiák 3., Zalaegerszeg, 1997)
Zalabér története 1703-tól
1847-ben a Pejacsevics Ferdinánd grófnak vagy tán inkább feleségének Dőry Máriának adták el a birtokukat. Tőlük viszont a zsidó Klein uraság, majd veje, Guttman báró vette át. Ők már a szlavóniai birtokokkal együtt használták. (Többet a „Zalabér földesurai" című fejezetben.) E századból legfeljebb még a nagy tüzeket említhetjük fel, pl. a falu jelentős részének a leégését 1868-ban, 123 amikor is a falu középkori beosztásán egy kissé változtattak, nagyobb házhelyeket osztván ki a lakosságnak, vagy a 1893-as külsőbéri tüzet és az 1902-es soroki tüzet. 124 Oly sok volt a tűzvész, hogy Zalabérben és Batykon is épp ezért különösen tisztelték Szt. Flóriánt. Szobra mindkét faluban megtalálható, és tiszteletére az esti harangszó után egy órával ismét meghúzták a harangot Az éjjeli őr is végigénekelte minden este a falun: „Tűzre, vízre vigyázzatok, hogy károkat ne valljatok." A külsőbéri tüzet így írja le a szemtanú: „Batykon 1882. júl. 3. tűz ütött ki, a nagy szél a külsőbéri házakra áthozta a tűzcsóvát, égő zsuppot, 5 ház égett le. Bár a plébániára is hullott a sziporka, az nem gyulladt ki..." De 1893. okt. 6-án egész külsőbér leégett. Du. 3/4 1-kor kigyulladt az uradalmi akácásban lévő jégverem mellett lakó zsidó istállója. A Pakod felőli szél iszonyatos volt. A major melletti két ház kivételével egész Külsőbér negyed óra alatt leégett. (23 ház), a plébánia is, még a kerti növények is elégtek, a plébános minden bútora, szerszáma, hordója, még a kutya és a macska is. Egyetlen szoba menekedett meg, csodával határos módon. 125 A két tantermes iskola és tanító lakása is egy tűzvész után épült újjá 1892-ben. Meg kell említenünk e századból a Csáktornya-Ukk vasútvonal megépítését is, 1890-ben adták át a forgalomnak. A Sárvár-Zalabér vasútvonal 1913-ban kapcsolódott bele. így Zalabér vasúti csomópont lett. Postahivatallal az elsők között dicsekedhet, mert még 1769-ben létesült Postahivatala. A század '30-as éveiben megyeháza is volt a faluban, mert Zalabéri Horváth Nep. János császári és királyi tanácsos, örökös alispán volt. A „Vármegye kútja" őrizte sokáig e ténynek emlékét. (Ezekről „Utak, hivatalok" című fejezetben bővebben) Az iparosok közül a takácsok voltak annyian, hogy külön céhet alkottak, még 1885-ben is 20 tagja volt a céhnek. A többi iparosok az ipartestületbe tömörültek. (Lásd: „A lakosság foglalkozása" című fejezetet) A szabadgondolkodás, a felvilágosodás jelei itt is mutatkoztak. A tanítólakás leégésével kapcsolatban felvetődött az új két tantermes iskola megépítésének a szükségessége is. De itt is kipattant egy szellemi küzdelem tüzét kirobbantó szikra. A nemesek id. Kozáry Aurél földbirtokos felbuzdítására összefogtak, hogy az iskola építésébe nem segítenek be, hanem államosíttatják az iskolát. Nem éppen az eszme hevítette őket, hanem hogy nem akarták vállalni az iskola építés rájuk eső költségeit. Megkezdődött részükről is, meg az egyházközség képviselője, a plébános részéről is a nagy utánajárás. A hí20