Sorok János: Zalabér története (Zalai Kismonográfiák 3., Zalaegerszeg, 1997)

Zalabér község eseményei 1526-tól

bicskánkkal a fűzfavesszőt, hogy sípot készíthessünk belőle, és közben ezt énekeltük: „Kelé, kelé, fűzfa Bözörédi Miska. Megjöttek a törökök Síppal, dobbal, nyári hegedével. Egy kis gyerek sípot kér. Annak adok, aki rén."

101 Ki gondolta volna, hogy talán éppen ezen a helyen harcolták hősi csatájukat zalabéri elődeink ezelőtt vagy háromszáz esztendővel. Ezen az 1644-es eseményen kívül még mintha más alkalmakkal is érte volna pusztulás Bér községet a török részéről. Néhány tanúvallomás utal erre. 1733-ban szökött jobbágyok után kutatva Pakodon Forintos Ádám tisztviselő hét pakodi tanút hallgatott ki Péter István szökött jobbággyal kapcsolatban. Azt vallották, hogy már atyja is Pakodon lakott, Zalabérből akkor költözött át, amikor az a török Bécs ellen vonulásakor elpusztult.

102 Ugyanekkor pusztult el Bozol és Martonfa község is. Ezek többé nem éledtek újjá.

103 Ugyancsak 1733-ban Pakodon tartott tanúkihallgatáson arról vallott Gáli István tanú, hogy a béri vár akkortájt pusztult el, amikor a török Érsekújvárat bevette, a harmadik tanú Páll Mihály pedig azt állította, hogy akkor pusztult el, amikor a francia Montecuccoli (valójában olasz) Szentgotthárdnál a törököt megverte. Hát, ha e két vallomás nem is éppen igaz a várral kapcsolatban, de arra vall, hogy az emberek valami béri pusztulásról hallottak. Érsekújvár bevétele 1663-ban volt, míg Montecucolli győzelme 1664-ben. Az bizony nagyon is lehetséges, hogy a török éppen falunkon keresztül vonult át, legalábbis egyes része a vesztett csata után Fehérvár felé, hisz évszázadokon át itt ment keresztül a Graz-Budapest-i országút.

104 Mindenesetre ezzel még nem zárult le a törökök által okozott sok szenvedés lajstroma. Megjelennek a zsákmányra éhes renegátok, és a falura hozzák a közelben lévő törököket. Ezek aztán visznek, amit érnek. Ha nem vihetnek, akkor pusztítanak. Tóth István, Bér vajdája jegyzéket készített három társával együtt arról, hogy mit művelt a török a „béke időtartama" alatt Bérben és a környéken. Ez áll az iratok hátlapján is: „Ez békesség alatt történt Excursiok Consignatioja", azaz portyák, rajtaütések feljegyzése. 1678. június 27-én: a környékről összemenekült embereket Genesi Gergely, egerszegi vezér, egyszerűen Kanizsára vitte a törökökhöz, „a mieink közül három halt meg, rab lett három, akik közül az egyik lytrum administrât (?), egy meghalt, a harmadik raboskodik a kanizsai börtönben." 1680. Szentháromság vasárnapján „renegát Német Gyurkó számos törököt a vár erődítményéig vezetett megrohanva azt, de nem tudott mást, 15