Sorok János: Zalabér története (Zalai Kismonográfiák 3., Zalaegerszeg, 1997)
Zalabér község eseményei 1526-tól
kon át a falut birtokló Béri család kihalása okozta. Az utolsó Bériek: István (akinek 1531-ben még 6 portája volt Bérben 81 ), János, Csaby Basó Andrásnak vele szövetségben élő sógora, ennek felesége, Orsolya, továbbá a Szörcsökiek, Ládonyiak nagyanyja, Katalin. 82 I. Ferdinánd király 1537-ben a Szapolyai Jánostól hozzápártolt Kápolnay Ferencnek ajándékozta a Béri birtokot, 83 akitől - hamar bekövetkezett halála után - Török Bálint neje foglalta el, és birtokolta erőszakkal. Ellene még ez évben 1542-ben tiltakozott a királynál Hetyey Tamás és Csaby András. 84 De ugyanezen évben - minden bizonnyal családi irigységből rátört a béri várra Csaby Farkas, Csesznek várának ura. 85 Ez ellen megint panaszt nyújtott be a királynál Béri János és Csaby András. Most megjelentek az örökösök, és követelték nagyanyjuk részét, a Szörcsöky leszármazottak és Ládonyi György. De a király osztozási megbízásának a kapornaki konvent nem tudott eleget tenni, minthogy a többi nőági örökösök is jelentkeztek. 86 Ezek közül íme néhány: Szelestey, Pyspek Farkas, Wathay, Marczaltői, Sennyey stb. A király Nádasdy Tamásnak, a későbbi nádornak és Méreynek, a későbbi országbírónak ajándékozta a vitatott vagyont, de a beiktatást az örökösök minden királyi adománylevél ellenére meghiúsították. 87 Ezután a király úgy döntött, hogy a birtok zálog címén Csaby Basó András lányáé legyen, legalábbis az, ami anyja és nagybátyja. Béri János révén megilleti. De a birtokot - úgy látszik - férje halála után özvegye, azaz második felesége tarthatta a kezében, mert mostoha leánya férjével Hathalmi Lászlóval még 1561-ben is követeli anyai részét, 88 no meg a rokon, Csaby Farkas anyja a jogcímet is felhasználva rátört az özvegyre, és birtokában 400 Ft-nyi kárt okozott. 89 A török veszedelem egyre fenyegetőbben mutatkozott, éppen ez idő tájt vonult az ország nyugati felé legfőbb célja, Bécs felé. Ez is, meg Szentgrot sikeres törökfenntartó küzdelme megtanította a falu urait, hogy ide, a Zala mocsaraival körülvett rétségre szintén építsenek egy várat, illetve a Béri kúriát várként erősítsék meg. E váracska bírásának nagy volt a jelentősége, mert akinek része volt benne, az részes volt a környék birtoklásában is. Természetes, így a küzdelem a vár birtoklásáért is folyt. Érthető, hogy ezeket az erőszakos foglalásokat a szegény jobbágynép sínylette meg. A 16. század közepére a falu elnéptelenedett. 1555-ben Gáspár mester, egerszegi plébános végzett látogatást Szepetneky Gáspár őrkanonok számára a kapornaki kerületben, így tehát Bérben is. Egyre jobban északnak jövet sorra veszi Csány, Kehida, Koppan, Csáford plébániáit és eljut Bér szomszédságába, a már nem létező Zalaszegre (SzalaszegAranyod) plébániájára. Azt írja: „a templomnak nincs ajtaja, a rablók öszszetörték...", „Veged vacat multis annis" azaz Véged szünetel hosszú évek 12
