Fejezetek Csesztreg történetéből (Zalai Kismonográfiák 2., Zalaegerszeg, 1996)

Kvassay Judit: 15–16. századi ház a középkori Mihon falu területén

ásatásokból előkerült hasonló tárgyak - a legtöbb és legszorosabb párhuzam nyugat-dunántúli lelőhelyek leleteivel mutatható ki, Kőszegtől Bajcsáig - alapján a 14. század második fele és a 15. század első fele közti időszakra keltezhető. Hogy ezen az időszakon belül pontosan melyik években állt a ház, nem határozható meg. A leletanyag összetételében is fellelhetünk néhány különlegességet: A kerámialeletek között magas a folyadék tárolására szolgáló típusok (kancsó, korsó, palack, kiöntőcsöves edény) aránya, összesen 25-re tehető a számuk. A más későközépkori ásatásokon is megtalálható, általánosan használt kovácsoltvas tárgyak (pl. sarló, kapa, olló, ajtóvasalatok) mellett feltűnik két olyan típus (a sütőrostély és a gyertyatartók), amelyek nem tartoznak az átlagos későközépkori háztartás felszerelési tárgyai közé. A felsorolt különlegességek alapján úgy vélem, a feltárt épület nem csupán közönséges lakóház, hanem bor kimérésére szolgáló kocsma is lehetett. Az épület elhelyezkedése - a település szélén, a patak partján emelték - is ezt látszik alátámasztani. A feltevésnek nem mond ellent, hogy csak néhány pohártöredéket és egyetlen kis üvegdarabot találtunk, ezek valószínűleg rangosabb vendégek (pl. a bíró) ivóalkalmatosságai lehettek, a köznép fakupákból fogyaszthatta italát. A vendéglátás történetét feldolgozó szakirodalom elsősorban a szigorúan szabályozott és bőséges forrásokból ismert városi borkiméréssel foglalkozik,

61 alig említ falusi kocsmákra vonatkozó adatokat.

62 Pedig már az 1550. évi 35. és 36. törvénycikk világosan rendelkezik a borkimérésről. Pontosan meghatározza, az év melyik szakában mérhetik ki a jobbágyok, és melyikben a földesurak saját termésű boraikat, amennyiben a földesúr egy jobbágyot bíz meg borának kimérésével, milyen fizetséget tartozik adni annak fáradozása és a korcsmároltatási költségek fejében.

63 Vidékünkön sem volt ismeretlen ez a gyakorlat: A kanizsai uradalom 1563. évi urbáriumában majd minden településen említenek egy-egy kocsmárost (educillator vini). 1596-ban, amikor a megújítják Csesztreg mezőváros kiváltságlevelét, mert a korábbi elégett, midőn a török [1576-ban] felégette a települést, belefoglalják a jobbágyok borkimérési kötelezettségét.

65 90