Fejezetek Csesztreg történetéből (Zalai Kismonográfiák 2., Zalaegerszeg, 1996)

Bilkei Irén: Adatok Csesztreg történetéhez a 13–16. században

György által lakott egésztelek, valamint a Wryh fia Pál által lakott egésztelek - az említett Miklós és László mestereknek jutottak osztályrészül. Hasonlóképpen Márkfölde falut úgy osztották fel, hogy kelet felől kezdve az ott levő telkek, mégpedig mostanában a Jenslinus fia Nykul által lakott egésztelek, továbbá a Péter fia Tamás által lakott egésztelek, nemkülönben a Pál fia Mathe által lakott egésztelek, azután a Péter villicus és a Cosa özvegye által lakott egésztelek, valamint a Fülöp fia András és Naradó fia Tamás által lakott egésztelek - a mondott János bán úrnak; hasonlóképpen nyugat felől kezdve az ott levő telkek, mégpedig mostanában a Sedul fia Cosa és a Bankó által lakott egésztelek, továbbá a Miklós fia Demeter és az Egyed fia Fábián által lakott egésztelek, nemkülönben a Demeter fia Benedek által lakott egésztelek, melynek fele lakatlan, valamint a Naradó fia Péter által lakott egésztelek, amelynek fele lakatlan - az említett Miklós és László mestereknek jutottak osztályrészül. Hogy a Bánffy rokonok az osztozkodás ellenére is egymással is örökké viszályban álltak és erőszakos cselekedetekre ragadtatták magukat, érdemes még egy 1405-ben Kaporaakon íródott oklevelet idézni. Ebben Zala megye alispánja és szolgabírái bizonyítják, hogy Alsólendvai Bánffy Zsigmond a szintén Alsólendvai Bánffy István és János Csernec, Dobronok, Bagonya, Bakónak, Kebele, Márokfölde, Hétkutas, Újfalu és Csesztreg nevű birtokaikra törve jobbágyaikat kifosztotta, a tehetősebbeket elfogatta és csak váltságdíj ellenében, engedte szabadon, Nemti város bíráját is elfogatta, így kb. 700 aranyforintnyi kárt okozott rokonának. Sajnos nem tudjuk, hogy az ügyben milyen ítélet született, de az biztosnak látszik, hogy Csesztreg és környékén olyan tehetős emberek laktak, akiket érdemes volt megtámadni. Mátyás király uralkodásának ideje a környék számára is fellendülést hozott. 1469-ben oppidumnak, azaz mezővárosnak nevezik a települést, ami vásártartási joggal is együtt járt. A szellemi élet Mátyás-kori fellendülésének a jeleként értékeli a történettudomány azt a tényt, hogy ebben a korban ugrásszerűen megnő a külföldi egyetemekre járók száma. A középkori Magyarországon ugyanis - néhány rövid életű kísérletet leszámítva - nem volt egyetem. A magasabb iskolai képzésre vágyók Bécsben, Krakkóban vagy Prágá65