Fejezetek Csesztreg történetéből (Zalai Kismonográfiák 2., Zalaegerszeg, 1996)

Bilkei Irén: Adatok Csesztreg történetéhez a 13–16. században

kalmazottak nem a mezőgazdasági munkákból, hanem az igazgatás, a rendfenntartás és a ház körüli személyes szolgálat feladataiból vette ki a részét. Név szerint is ismerünk néhány servitort a Bánffyak környezetéből. Pl. 1529-ben a lendvai vár provisora (várnagya) lórántházai Lóránth János volt. 1569-ben Dombrói Tamás deák az alsólendvai vár provisora 1596-ban Miksics Lukács. 1565-ből és 1568-ból ismerjük Szerdahelyi Péter deákot, ő Bánffy László titkára (secretarius) volt. 1566-ból okleveles adat említi Zuhodoly Andrást, Bánffy István fiainak litteratus műveltségű nevelőjét. Az európai feudális társadalmak rendjének megfelelően a vagyon és a rang nálunk sem szakadt el egymástól. A legvagyonosabb birtokosokat megillette az ország irányításából való részesedés is. Tárgyalt korszakunkban 18 birtokosnak volt Magyarországon 500-nál több portája, ezeket az ország bárói közt tartották számon. Mint ez közismert, Zalában a Bánffy család képviselte sokáig az arisztokratákat a Kanizsayakkal, Egerváryakkal együtt. A Zrínyi család későbbi birtokos itt, illetve Nádasdy Tamás, aki mint tudjuk házassága révén szerezte meg a Kanizsay-birtokokat. Mint a fentiekből láthattuk, a Bánffyak már a nevüket is méltóságból kapták (Bán-fi), és közülük a középkor folyamán már többen viseltek foméltóságot. A 15. században nézzünk néhány példát! Ajtónállómester volt 1458-ban Pál, 1494-95-ben Miklós. Asztalnokmester 1439-ben és 1444-ben Pál. Pohámokmester 1463-ban és 1466-ban Miklós, királyi lovászmester 1437-ben és 1455-ben Pál. A 16. században is ott látjuk a Bánfifyakat minden fontos tisztségben. A családfán a IV. János 1514-ben pohárnokmester volt, de a legmagasabb méltóságot a VI. számú János érte el (István apja), akit 1530-ban Szapolyai János nádorrá tett. István asztalnokmester volt és 1567-től országbíró László 1556-tól 74-ig ajtónállómester, aztán királyi főlovászmester. Miklós, István fia 1573-ban pohárnokmester és az utolsó Bánfry-fiú, Kristóf pohárnok-, és tárnokmesteri tisztséget viselt. Az országos tisztségek mellett többször közülük kerültek ki Zala megye főispánjai. 1453-ban Pál nyitotta meg a sorukat (31), majd a 16. században többen is folytatták. István és László együtt viselték Zala megye főispáni tisztét 1548-tól valószínűleg 1567-ig. (32.) 1570 és 77 62