Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

III. fejezet: Véged a török korban - A 17. századi Véged

sát, így azt sem tudhatjuk, hogy férjhez mentek-e. Sitkey György Orsolya nevű leánya Rajky Ferenc felesége lett, Edviga pedig nem ment férjhez. Sitkey György harmadik leánya, Orsolya lett Kisfaludi Mihály felesége és így a Kisfaludi család idősebb ágának az alapítója. Az ő utódaik közé tartozik a két híres költő, Kisfaludi Sándor és Kisfaludi Károly is. A két testvér az irodalmi alkotásaival tette országosan ismertté a Kisfaludi család nevét.

206 A fentebb említett okok miatt tehát a Kissitkeiek családi bitokainak egy része a leányok új családja kezébe került. A megmaradt nagyobbik részt viszont mint legközelebbi rokon, a Nagysitkei család tagjai örökölték. A családon belüli osztozkodások sorából csak Sitkey György Zsuzsa nevű leánya családi örökségének a kiadása érintette Végedet. 1630-ban ugyanis Sitkey Zsuzsa férje Kisfaludi Mihály és a Nagysitkei család akkor legtekintélyesebb tagja Sitkey Ádám szerződést kötött a birtokokról. Ebben a szerződésben felosztásra kerültek a családi birtokokból Zsuzsának járó részek.

207 Közösen kijelölték azokat a birtokokat, amelyek leánynegyed címén Zsuzsának jutottak és ezek között Véged részeit is megtalálhatjuk. Sitkey Ádám a végedi birtokából összesen 9 jobbágyportát engedett át Kisfaludiéknak, amelyekhez kellő mennyiségű szántóföld, rét, legelő és erdő is tartozott. Az átadott portákon a felsorolt jobbágyok éltek: Kígyós Péter, Bakics György, Vörös András, Kertész Mihály, Vörös Mátyás, Kertész András, Bod Balázs, Dongó János és Dongó Balázs. A szerződés megkötése után tehát már olyan időszak következett, amikor folyamatosan idegen család kezében volt a végedi birtok egy része. A fentebb ismertetett szerződést 1653-ban újították meg a Sitkeyek és a Kisfaludiak.

208 Ebben ugyanazoknak a jobbágyoknak a nevével találkozunk, mint az 1630-ban a vasvári káptalan által kiállított szerződésben. Mivel szinte biztos, hogy ekkor már nem élt minden jobbágy azok közül, akiket húsz évvel korábban felsoroltak. Megállapíthatjuk, hogy a jobbágyportákat már az egykori, század elejei lakók a neve alapján tartották nyilván. A vasvári káptalan előtt 1632-ben Sitkey Gábor fia Péter tiltakozást jelentett be nagybátyja, Sitkey Ádám birtokügyletei ellen.

209 A tiltakozás szövegébe azt is belefoglalják, hogy Péternek nem jutott rész a végedi három kerékre járó malom és a halastó hasznából. Ebből az derül ki, hogy Sitkey Ádám Kisfaludi Mihályékon kívül senkivel sem akart osztozni Végeden, azonban Kisfaludiék is csak a jobbágyportákból kaptak részt, a nagyobb hasznot hozó dolgokból nekik sem jutott. Valószínű, hogy ekkorra már sem a vásár, sem a vám nem létezett, így csak a malom és a halastó hozott komolyabb bevételeket a Sitkeyeknek. A családi birtokvita volt az 78