Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

III. fejezet: Véged a török korban - A 17. századi Véged

bői nem maradtak fenn olyan adóösszeírások mint a korábbi évtizedekről, ezért nem tudunk következtetni belőlük Véged sorsára. Feltehető azonban, hogy Végedet sem kerülték el a pusztítások. Erre az időre a környék legjelentősebb vára, Szentgrót is nagyon leromlott állapotba került. A vár felújítását 1643-ban határozták el a Hagymassyak. Az erődítési munkálatokra egy egész sereg Zala-völgyi faluból rendeltek be jobbágyokat. A várat építő jobbágyok között ott találjuk Véged, Batyk és Tűrje lakóit is.

200 Minden berendelt falu lakóinak két napi ingyen robotot kellett teljesítenie a vár megerősítésénél. 1649. január 19-én Batthyány Ádám főkapitány összeíratta a végvárak tartozékait, hiányait és fogyatkozásait.

201 "Kanizsa ellen vetett végbeli kapitány úraimék a végházak fogyatkozásait amint be adták: 4. Szentgrót: Ezen végháztul három falut szakasztottak el, amelyek előtte ide szolgálták a gratius labort, most Bérbe és Szalavárra szolgálnak, úgy mint Batski, Véged és Rednek. Ezeket vissza kell adni!" Tehát 1649 előtt Véged és Batyk a Szentgróti vár érdekszférájába tartozott. Azért olvashattuk azt, hogy 1643-ban ennek a két falunak a jobbágyai is részt vettek a vár megerősítési munkálataiban, mert ide kellett nekik szolgálniuk a kötelező ingyen munkát, a gratius labort. Valamilyen módon innen szakította el a két falut a béri vár kapitánya. Az összeírásban szerepel a béri vár is, azonban a körzetében felsorolt falvak között nem szerepel sem Batyk, sem Véged. Valószínű, hogy eltitkolták az összeírok elől a vár új szerzeményeit, amelyek törvénytelenül kerültek a fennhatóságuk alá. A 17. századi Véged A 17. század a Sitkey család számára családon belüli pereskedésekkel kezdődött. 1604-ben Sitkey György leánya Eufrosina tiltja el rokonát, Sitkey Miklóst attól, hogy Nagysitkét, Tokorcsot és Végedet eladja a rokonuknak, Sitkey Gábornak, akit pedig eltilt a birtokok megvételétől.

202 Ez az ügy kapcsolatban lehet azzal, hogy Eufrosina apja, Sitkey György korábban Erdélybe távozott és birtokait 20 évre zálogba adta Sitkey Gábornak.

203 1592-ben éppen az itt említett Sitkey Miklós volt az, aki elfoglalta a bitokokat, hogy ne kerülhessenek Gábor kezére. Az azóta eltelt 12 év alatt feltehetően elhalálozott Sitkey György és Eufrosina mint örökös próbálta megszerezni apja birtokainak ráeső részét. Ezeket a birtokokat talán még mindig elfoglalva tartotta Sitkey Miklós és éppen 1604-ben akarta átjátszani Sitkey Gábornak. 76