Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

VII. fejezet: Az Osztva-vár története

radványai 50 cm-re a föld alatt találhatók. Ezek nagy része 15. százada cserép és megégett fa. A nagymennyiségű égett fa arra utalhat, hogy tűz által semmisült meg ez a vár. Vagy véletlenül vagy szándékosan gyújtották fel a várat. A vár építésének engedélyezése után a Lacza család két hatalmaskodásáról tudunk. 1458-ban Lacza Lukács, Mátyás és György embereikkel megtámadták a Zala vármegyei Uzsát. Itt elfoglaltak egy nemesi lakot és a jobbágyok házait. Lehalászták az uzsai halastavat is. Mindösszesen 1400 aranyforint kárt okoztak a faluban.

388 Ugyanebben az évben megint elfoglalták a Széplaki Botkák birtokait is. Ezek Széplak, Endréd és Vepsen falvakban voltak.

389 1483-ban Martonfalvi Lacza Lukács fia Mihály elzálogosította a martonfalvi birtokát Alsólindvai Bánffy Miklósnak.

390 Ekkorra már bizonyosan nem állt a castellum, mivel az oklevélben szó sem esik róla. Megemlítik viszont a Martonfán lévő Szent Miklós tiszteletére szentelt egyházat. A 15. század végére a martonfai Lacza castellum tehát megsemmisült, a család pedig elköltözött a vidékről. Ez volt a zalavégi Oszta-vár hiteles története. A vár csak néhány évig vagy esetleg egy évtizedig állhatott fenn. Nyomai azonban jelenleg is megvannak. Kár, hogy a mezőgazdasági műveléssel a TSZ folyamatosan rombolja Zalavégnek ezt az értékes középkori emlékét. A környékbeli faluk nevei felhasználva született egy harmadik monda is, amelyet a nép a török korba helyezett vissza. Eszerint amikor a törökök Sümeg várát ostromolták, a pasa elküldte felderítőit, hogy keressenek utat Vasvár felé. Az egyik ilyen felderítő éppen felénk indult el, Tűrje, Véged, Baltavár falvakon keresztül. Amikor visszatért a pasához, jelentette, hogy megtalálta az utat. Az megkérdezte tőle: -Mondd fiam milyen az út és merre visz? -Uram, az út jó, rajta csak tűrjed, majd véged, balta vár! -Fiam, akkor másik úton megyünk!

391 170