Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)
IV. fejezet: Az új Véged - Véged a 19. században
8-án elcserélték egyik végedi házukat 150 forint ráfizetésével Molnár Józseffel. 1848. december 7-én megvették Bogár Vendeltől a földjeinek és rétjeinek a felét 600 forintért. 309 Úgy látszik, hogy a kialakult háborús helyzetben a Bezerédyek pénzük egy részét birtokok vásárlásába fektették, talán abban bízva, hogy ezen a módon átmenthető lesz a válságos időszak utánra. A felvásárlás 1849 áprilisában Kocsis György négy darab földjének a 330 forintos megvételével folytatódott. Már a magyar szabadságharc bukása után vette meg viszont Bezerédy György a gróf Pajacsevics Ferdinánd saját használatában lévő végedi 30. számú házat a hozzá tartozó dolgokkal együtt. Úgy látszik, hogy ebben a házban lakhatott időnként a Pajacsevics család, mert az akkori viszonyok és a korábban már látott vásárlásokhoz képest sokat, 700 ezüst forintot fizetett Bezerédy György érte. A szerződés leírása szerint a ház alsó szomszédja Sándor Antal, míg a felső szomszédja Steier Mihály volt. 310 Bezerédy a házat bizonyára végedi tartózkodásai idejére lakásként vásárolhatta, mert az ő kastélya kissé távolabb, Kámban volt. Az 1848. március 15-én kitört forradalomban és szabadságharcban a végediek is részt vettek. Végedet és környékét a csaták és a nagyobb hadmozdulatok nem érintették, ezért károkat sem szenvedett. A falu lakói közül azonban tízen részt vettek a fegyveres küzdelemben, ugyanis honvédként a magyar seregben szolgáltak. Először csak a bátor honvédek nevét nézzük: Berkovics András, Berkovics István, Farkas Mihály, Horváth György, Kocsis József, Nagy József, Németh József, Pál István, Pehem János és Tóth Ferenc. Ezután tekintsük át amennyire lehetséges, hogy falunk fiai merre harcoltak a magyar szabadságért. Berkovics András és István a 7. honvéd zászlóaljban szolgált közvitézként. Ez a zászlóalj az elsőként megalakultak közé tartozott. Tagjai szigorúan önkéntes alapon jelentkezhettek ide a fegyveres harc kitörése után. Zászlóalj katonáit először nem is honvédnek, hanem nemzetőrnek hívták. Ezek a katonák részt vettek a szabadságharc első csatájában 1848. szeptember 29-én Pákozdnál, ahol megverték Jelasits horvát bán csapatait. Innen a zászlóalj az ellenség üldözésében vett részt egészen Ausztriáig. Részt vettek a vesztett scwechati csatában. Ezután megjárták a Felvidéket, a Kis-Kárpátokat, majd ott voltak Lipótvár védői között. Ezt a várat parancsnoka 1849. február 2-án feladta az osztrákoknak. A zászlóalj honvédéi fogságba estek. A csatáik közül valahol, valamelyik csatában mindkét végedi honvéd, Berkovics András és Berkovics István is az életét vesztette. Farkas Mihály, Horváth György, Németh József és Pál István később lépett a honvédseregbe mint Berkovicsék. Mind a négy végedi a teljes egészében zalaiakból álló 56. honvéd 128
