Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

IV. fejezet: Az új Véged - Véged a 19. században

nem tudták rájuk bizonyítani, ezért nem ítélték el őket.

301 A perek közön az egyik legérdekesebb büntetőper 1841-ben folyt. Kocsis István és Márkus János végedi lakosok az újonc katonának álló Kocsis Mihály szemébe erőspaprikát dörzsöltek, ezzel mentesíteni akarták őt a sok évi katonai szolgálat alól, amit bizonyára külföldön kellett volna letöltenie.

302 Úgy látszik, a falubanmaradás megért annyit Kocsis Mihálynak, hogy fiatal kora ellenére megromlott szemekkel tengesse tovább az életét. Ebben az időben a végediek csak egy súlyos bűncselekményt követtek el. 1841-ben az ismeretlen helyen született, de végedi lakos Németh vagy más néven Kopogó Pál egy társával az aranyadi hegyen agyonverte Nóvák Józsefet.

303 A reformkorban elkezdődött a falvak területén szétszórtan fekvő birtokok egyesítése, az ún. tagosítás. Ennek során a sokszor egymástól nagy távolságra lévő földbirtokokat egy helyen és egy tagban adták ki hivatalos eljárás keretében a tulajdonosoknak. Erre az első kísérletek Magyarországon már a 18. század végén megkezdődtek, de igazán csak a reformkorban kezdődött meg a teljes tagosítás. Végeden 1840-ben került sor rá, ami lényegesen megelőzte az ország távolabbi vidékein zajló tagosításokat. Voltak olyan helységek, ahol erre csak az 1870-80-as években került sor. Zala vármegye közgyűlésén 1840. április 27-én szólalt fel Zalabéri Horváth János királyi kamarás, végedi társtulajdonos. Kérte, hogy végezzék el a tagosítást Végeden, ennek során különítsék el egymástól a földesúri és jobbágyi birtokokat.

304 A felszólalás után hamarosan levelet küldött a vármegye alispánja a faluban birtokokkal rendelkező földesuraknak, amelyben közli velük, hogy a végedi tagosítás 1840. december 16-án lesz, Skublics József királyi táblabíró és egy mérnök jelenlétében.

305 A megkezdett országos tagosítás a különböző politikai természetű akadályok és az 1848-49-es szabadságharc miatt elhúzódott. Végeden csak 1852-re fejeződött be teljes egészében, jogi hitelesítésére pedig 1889-ben került sor. A tagosítások megkezdése után érkezett el Magyarországon a jobbágyfelszabadítás. 1848-ban az utolsó rendi országgyűlés csatlakozva az ekkor lezajló nyugat-európai folyamatokhoz, törvényt hozott a jobbágyok felszabadításáról. Ezzel a volt jobbágyokat mentesítették a földesúri szolgáltatások, a földesúri ítélkezés, a személyi kötöttségek és az egyházi tized alól. Аз úrbéres függőségben élők a felszabadítás után saját tulajdonként megkapták a korábbi urbáriumban a nevük alatt szereplő földeket. Ezek után kerülhetett csak sor a földek teljes tagosítására. Az egyezséget nyolc pontban megfogalmazva 1852. január 19-én foglalták írásba.

306 Ezt a volt végedi jobbágyok kötötték Nóvák Ferenc törvényszéki ülnök előtt gróf Pajacsevics Ferdinánd, Mikos Eduárd, gróf Szegedy Antal, Marits Dávid és Bezerédy 126