Redő Ferenc: Éremforgalom Sallában (Zalalövő öröksége 5. Zalalövő, 2007)

elgondolás, hiszen ezek eredetileg árucikkek, és ezért a gyártás után viszonylag gyorsan jutnak el a felhasználóhoz (adott esetben a mi lelőhelyünkre), ahol a földbe kerülve valóban keltezhetik a réteget, amelyben megtaláltuk őket. Csak egy kicsit kell rászámítani a gyártási időre, és nagyot nem tévedhetünk. Nem így van ez a pénzek esetében. Ezek ugyanis a kereskedelemnek nem tárgyai, hanem eszközei, és nem garantálja semmi, hogyha a gyártás után valahová elkerültek, ott meg is maradnak. Sokkal valószínűbb ennél, hogy tovább forognak az emberek, vevők és eladók kezén, így tehát nem keltezik egyértelműen gyártásuk idejével a lelőhelyet, vagy ha igen, ez véletlenszerű. Akkor miért keltezünk mégis gyakrabban a pénzekkel? Azért, mert az egykori árucikkek gyártásának ideje nehezen, és sokszor csak nagyon széles idősávban határozható csak meg, ezzel szemben, ha a pénzen mindössze a verető császárt ismerjük fel, máris igen komoly támpontunk van a keltezésre. Probléma tehát minden leletcsoport esetében van. Lássuk, hogyan lehet ezen felülkerekedni. Ha nemcsak az egyes pénzeket, hanem a település teljes éremforgalmát vizsgáljuk, akkor biztosabb következtetésekre juthatunk, mert egy statisztikai sokaság esetleges szélsőséges elemei kioltják egymást, ha megfelelő mennyiségű adatunk van. Salla kutatása során csaknem 750 veret segítségével vizsgálhatunk négy évszázadot. Ez azt jelenti, hogy minden évtizedre átlagosan 18-19 veret jut, nem valószínű tehát, hogy jeltelen maradhatna grafikonunkon egy évtized, ha akkor valóban volt kereskedelmi mozgás, volt pénzforgalom a városban. Megpróbálunk tehát olyan grafikonokat készíteni a teljes éremforgalomról, amelyek az idő függvényében ábrázolják a pénzhasználat, és végső soron a kereskedelmi élet lüktetését. Ebből nyerünk adatokat a város történetének rekonstruálásához. A vizsgálat szempontjai Az alábbi grafikonok készítésénél sok különböző szempontot kellett figyelembe vennünk. Először természetesen a veret gyártásának évét. Ez nem mindig egyszerű, mert a rómaiak nem használtak keltezést a pénzeiken, mint ahogyan manapság mi tesszük. A veretek nagyobb része ezért nem éves, hanem csak 5-10-20 éves pontossággal keltezhető. Másodszor becsülnünk kellett a veretek élettartamát, azt az időt, amelyet egy pénz a forgalomban tölt. Ez sem egyszerű. Befolyásolhatják gazdasági, politikai események, háborúk, a rendszerváltozásai, stb. Kidolgoztunk tehát egy módszert ennek az időtartamnak a kalkulálására, amely az elrejtett, vagy elvesztett, értéktelenebb cím-