Hárshegyi Piroska: Kereskedők Sallában 2. (Zalalövő öröksége 4. Zalalövő, 2006)

mohiunk kell, számos kőfaragványon maradt meg ábrázolásuk. A boron kívül a római katonák sört is fogyasztottak, az i. sz. 1. század végéről fennmaradt adat szerint egy elbocsátott katona a későbbiekben sörkészítésből tartotta fenn magát, ezt a terméket szállította a katonaságnak. Az egzotikus gyümölcskészítmények ésgarumők ebben a második periódusban eltűnnek még az elegánsabb sallai háztartásokból is. Az egyetlen termék, úgy tűnik az olívaolaj, melyet továbbra is feltétlenül importálni kellett, hiszen nem csak főzésnél, de világításnál (pl. mécsesekben) is elengedhetetlen volt. A kereskedők az i. sz. 4. században még eljuttathatnak Sallábd l-l amphorát, vagy terra sigillátât, de szinte említésre sem méltó mennyiségben. Összefoglalás A

Római Birodalom provinciái közötti távolsági kereskedelem kutatásának egyik jelentős forrása az amphora leletekből leszűrhető eredmények értelmezése: mutatja az adott provincia kereskedelmi kapcsolatait, gazdasági erejét, lakóinak igényeit, adatokat nyújthat bizonyos katonai csapatmozgásokra. Salla gazdasági ereje és történeti jelentősége időszakonként eltérő, ezt a folyamatot tökéletesen követni lehet a fenti leletcsoport elemzése során: a provincia i. sz. 1. századi folyamatos megszállását, a városiasodás kezdeteit, kiteljesedését, a gazdasági súlyponteltolódásokat az i. sz. 1. század eleje - 2. század közepe közötti időszakban, majd az i. sz. 2. század végétől megjelenő hanyatló tendenciákat. Viszonylagos bőségben jelennek meg a településen a Pannónia korai horizontjához köthető amphoratípusok: az Isztriai-félszigetről, Észak-Itáliából, az égei szigetvilágból, az Ibériai-félszigetről. A markomann háborúk utáni kép szinte össze sem mérhető ezzel: míg a dunai határ menti városokban a második horizonthoz tartozó típusok egy stabil, elsősorban keleti és hispániai importból származó virágzó kereskedelemről adnak hírt, addig itt, Sallában mintha megállt volna az élet. Az i. sz. 4. századi újjáépítésben még feltámad a város egy része, mint adminisztratív központ, de az amphorákban szállított luxuscikkek szinte teljesen kimaradnak az itt élők mindennapjaiból. Ugyanezekre a következtetésekre juthattunk a terra sigilláták elemzésekor is, és mindezek a régészeti anyagokból leszűrhető következtetések csak alátámasztják a történeti-politikai tendenciákat: egyik oldalon a Római Birodalom bel- és külpolitikai válsága, másik oldalon a tartományok folyamatos önellátásra történő berendezkedése, az igények helyi erőforrásokból történő kielégítése áll.