Hárshegyi Piroska: Kereskedők Sallában 2. (Zalalövő öröksége 4. Zalalövő, 2006)

felirat egy-egy nevet, csapattestet, súlyt nevezhet meg. Ezekben az esetekben az első felirat feltételezhetően a gyártóhelyen, vagy az elsődleges kereskedelmi lerakatban került az amphorára, míg a többit már a konkrét adás-vételnél festették fel. Ilyen lehet pl. olyan esetben, amikor egy csapattest centurzdjának adnak el egy amphorányi halmártást, mint amilyen Carnuntumban került elő. Mivel a bennük szállított termékek egyfajta luxusnak számítottak itt, Pannoniában, feltételezhetjük, hogy az amphorákat a nagyobb lerakatokból már konkrét rendelések, vagy konkrét elképzelések alapján vásárolták fel és szállították tovább a nagykereskedők. A tartományhatárnál vámot kellett fizetni, amely 12,5%-os lehetett, mindenesetre elég magas ahhoz, hogy tovább növelje az amúgy sem olcsó cikkek árát. A katonai jelenlétnek köszönhetően az i. sz. 1. század és a 2. század eleje Sáliéban kereskedelmi szempontból is virágkornak számított, ahogy ezt a másik fontos áru, a terra sigillata esetében is megfigyelhettük. A római katonaság megjelenésekor elsősorban az észak-itáliai boros amphorákkal találkozunk, majd a 2. század közepéig tartó időszakban folyamatosan tűnnek fel, bár igen kis arányban, az égeikumi (rhodoszi, knidoszi, koszi, krétai) szállítóedények. Ekkor érkezik Hispániából (Pélichet 46. típus) és az észak-adriai partvidékről (Aquincum 78./Grado I. típus) halszószos amphora, az Isztriai-félszigetről olaj (Dressel 6B típus). Természetesen sok olyan amphora-formát is ismer a kutatás, amelyeknek tartalmáról semmit sem tud. Ekkor az amphorak anyagának és az adott töredék leletkörülményének vizsgálata legalább a korára és származási helyére nyújthat támpontot. Ezért bizton állíthatjuk, hogy a fent említett időszakhoz még számos töredéket sorolhatunk, anélkül, hogy pontos tartalmáról többet mondani tudnánk. Az i. sz. 2. század 60-as - 70-es éveiben dúló markomann háborúk, úgy tűnik, jelentős hanyatlást idéztek elő Sallában. Ezt az ekkorra keltezhető importáruk számának drasztikus csökkenése is igazolja. A markomann háborúkat követő időszakban a hadsereget, és velük a legnagyobb vásárlóképes piacot a /í'mes-mentére helyezik. Az i. sz. 2. század végétől szinte nem találunk Sallában amphora leleteket. Egy-két hispániai olajos amphora (Dressel 20. típus) mutatja a megváltozott piacot, igényeket. Feltételezhető, hogy bor került még a városba, hiszen a boroshordókat sok esetben a régészek már nem találják meg. Hogy hordókat a rómaiak nagy számban készítettek, nem egy kőfaragvány vagy régészeti lelet bizonyítja. (Egy másodlagosan kútgyűrűnek felhasznált boroshordó Sáliéban is előkerült.) A hordókon kívül szekéren szállított óriási bőrtömlőkkel is szá-